Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Helytörténet - Mácsainé Iván Éva: „A Csajkásban legyen a magyarságnak egy végvára.” Tervek a hadirokkantak csajkáskerületi telepítéséről az I. világháború végén
Mácsainé Iván Éva telepítéshez, mivel nagyon nehéz a megélhetés, nincs pénz semmire, iskolára sem, emellett a magyarok, a németek és a szerbek ellenségesek egymással. Ha meg akarják oldani a problémát, központi rendeletre és támogatásra van szükség minél előbb. „Itt veszendőben van minden, ha nem sietnek. Ha nekünk teret csinálnak a működésre, mi örömmel ott leszünk és dolgozni fogunk, hiszen mi itt szenvedünk a szenvedőkkel, mi tudjuk legjobban, hogy mi van itt; készséggel segíteni akarunk, mert van szívünk és ez magyar."36 Végül a csúrogi plébános Nagy Mihály véleményét csatolták az iratanyaghoz, melyben néhány gondolattal egészítette ki korábbi előterjesztését. A lelkész meg volt róla győződve, hogy a csajkáskerületi szerbekkel is meg lehet kedveltetni a telepítést, de nem szabad hangoztatni, hogy ezzel a délvidéki magyarság erősödését célozták meg. Hivatalosan annyit kell közölni, hogy minden községnek kötelessége rokkantjairól gondoskodni. Ha már a helyi rokkantakat támogatták, akkor lehet „idegen vidéki magyar hadirokkantakat behozni".37 Dr. Wiederkehr József futaki plébános 1918. július 16-án küldte el a rokkanttelepítéssel kapcsolatos iratokat a főegyházmegyei hatósághoz. Saját ötletként hozzáfűzte, hogy a telepítésnél lehetőleg vegyék figyelembe a rokkantak vallását, mivel túlnyomó többségben római katolikus magyarok élnek a vidéken, akiket csak azonos vallású magyarság erősíthet a szerbekkel szemben. Ha a katolikusok mellé evangélikusokat vagy reformátusokat telepítenek, akkor a magyarság megosztott lesz, ezt pedig el kell kerülni. Ezen felül rendkívül fontosnak tartotta Nagy Mihály javaslatának megszívlelését, miszerint nem szabad hangoztatni a rokkanttelepítés igazi célját, azaz a délvidéki magyarság erősítését: „...igen, az akcziónak ne legyen a czíme: magyarok telepítése a Csajkásban, hanem rokkanttelepítés; s elsősorban nyerjenek telkeket és házakat a már ott lakó magyarok 36 K.F.L. I. 1. a. 175ND Rés Militaris 1918, 1918. VII. 19. Csajkás kerület - Vélemények a rokkant telepítés ügyében - Zsablya, 1918. február 13. 37 K.F.L. I. 1. a. 175ND Rés Militaris 1918, 1918. VII. 19. Csajkás kerület - Vélemények a rokkant telepítés ügyében - Újfutak, 1918. július 16. Dr. Wiederkehr József esperes, plébános és szerbek is, és lutheránus németek is, kik a Csajkásban már nagyobb számmal vannak; ezen kevés bennszülött rokkant mellé jönne a telepítendő idegen katholikus magyar rokkantak tömege."38 * 1917 novemberében született egy terv a magyar rokkant katonák letelepítéséről a délvidéki Csajkáskerület községeibe. Egy terv, amely - hivatalosan jótékony programként - a háborúból hazatérő rokkantakat kívánta földhöz és megélhetéshez juttatni, valójában azonban a fő célja a magyar lakosság megerősítése volt a jelentős többségben lévő szerbséggel szemben. A Csajkáskerület gazdag termőföldjeit a magyarság javára akarták fordítani. A terv végül mégis csak terv maradt, nem tettek konkrét lépéseket a megvalósítása érdekében. Miközben a sajkáslaki papok leveleztek a kalocsai érsekkel és a Hadigondzó Hivatallal, az idő elhaladt az elképzelés felett. 1917-1918 fordulóján már meglehetősen utópisztikus terv volt a „magyar végvár" megteremtése a Csajkáskerületben. A háború utolsó évéhez érkezett, és kimenetelét illetően nem igazán voltak kétségek. Az emigráns szerb kormány képviselői és a Jugoszláv Bizottság 1917. július 20-án kiadta a Korfui Nyilatkozatot a közös délszláv állam létrehozásának alapelveiről. 1918. november 5-én megkezdődött Magyarország déli területeinek elfoglalása, november 13-án már Szabadka és Baja is szerb megszállás alatt volt. A Károlyi kormány 1918. november 13-án aláírta a belgrádi katonai konvenciót, mely szentesítette a Délvidék szerb katonai megszállását. 1918. november 25-én az Újvidéki Nagy Nemzetgyűlés kimondta Bácska, Bánát és Baranya Magyarországtól való elcsatolását a Szerb Királyság javára. 1918. december 1-én megalakult a Szerb-Horvát-Szlovén Királyi Állam, melyet 1921 után Szerb-Horvát-Szlo- vén Királyságnak nevezetek. A trianoni béke- szerződés értelmében a délszláv államhoz csatoltak 20.551 km2 területet, melynek lakossága 38 K.F.L. I. 1. a. 175ND Rés Militaris 1918, 1918. VII. 19. Csajkás kerület - Vélemények a rokkant telepítés ügyében - Újfutak, 1918. július 16. Dr. Wiederkehr József esperes, plébános 244
