Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Helytörténet - Fábián Borbála: Újévi üdvözletek Kecskemétről a 19. századból (Szilády Károly nyomdájából, 1841 és 1896 között)
Fábián Borbála Salamon István,16 Rimóczi Antal és Horváth Antal voltak. Saját levélhordójának Szilády Károly olykor az újévi üdvözlet nyomtatásával fizetett, vagy csereüzletet kötöttek. Például 1867-ben a három hónapi levélhordásért járó díj: 2 forint 50 krajcár volt, és ugyaneny- nyiért nyomtatta a saját levélhordójának, Salamon Istvánnak az 500 db újévi üdvözlő versét. A nyomdai főkönyvből kiegészíthető az újévi üdvözleteket megrendelő postások sora az alábbiakkal: Rózsa György, Hollósy, Hosszú Antal, Horváth Antal, Fodor József, Kovács János, Kovács József, Ladányi János. A színlaposztók A színlaposztók első újévi üdvözlet-megrendelését 1843-ból őrizte meg a nyomdai főkönyv. Az 1840-es években többet rendeltek, mint a levélhordók, és finomabb, jobb minőségű velin papírra nyomtatatták. Az 1850-es évek elején, amikor az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után gyülekezési tilalom volt érvényben, a színlaposztók újévi üdvözletei is elmaradtak. 1854-től olvashatók ismét megrendeléseik, sőt a következő évben egy füzetet, mely újévi ajándéknak is tekinthető, is rendelt a színházi súgó. A nyomdai főkönyv szerint: „Új évi emlény a" színházi súgó csősznek" volt a címe.17 * A színlaposztók több ezer - évente általában 3-400 darabot nyomtattak - újévi üdvözlete közül egyetlen darab sem található a Katona József Könyvtár gyűjteményében. A színlaposztók közül az újévi üdvözletekhez köthetően Petőfi Sándoron kívül - akinek nem nyomtathatta ki a versét Szilády - egynek a neve sem ismert. Avisó-kézbesítők A postásokhoz, levélosztókhoz hasonló egy mára már eltűnt foglalkozás az „Avisó" (vasúti kézbesítő vagy vasúti szolga). Az ő feladatuk volt, hogy az vasúton megérkezett 16 Komáromi Salamon István 1870-ben a másik kecskeméti nyomdában Tóth Lászlónál rendelte meg az újévi üdvözletei a Katona József Könyvtár helytörténeti gyűjteményében őrzött aprónyomtatvány tanúsága szerint. 17 MNL BKML XI. 9. 5.1. szám Nyomdai Fő-könyv 18411857,1854. dec. 23. 205. t. és 1855. dec. 20. 230. t. áruk érkezéséről kiadott vasúti értesítő leveleket kihordják, a vasutak ugyanis a 19. században a címzetteknek áruik megérkezéséről írásbeli értesítést küldtek. Az újévi versek közhelyei között a vasúti avisók kihordója 1864-re szóló versének elején Kecskemét kövezetlenségére utal: „Mikor én e terjedt város, Őszön, télen gyakran sáros Utczáit összejárom". Az 1866-os újévi üdvözlete már névjegy méretű és a díszes keretben a szokásos mozdony ábrázolás mellett csupán ezt tartalmazza: „1866-ra BOLDOG ÚJÉVET kíván az „ AVISO" k kihordója Simonyi". Néha az előző évi megmaradt újévi üdvözleteket felhasználták a következő évben is. Ez könnyű volt azokban az esetekben, amikor nem nyomtattak évszámot az újévi üdvözletre. Máskor kézzel korrigálták az évszámot, mint arról Simonyi Pál 1861-es „újévi tiszteletül" kártyája tanúskodik, melyen az évszámot „1862-re" módosította. Egyéb újévi üdvözletek A reformkorból a nyomdai főkönyv őrizte meg a borbély legény Poposics nevét 1843-ból. Ugyanebben az évben - ismeretlen okból - a kaszinói pincér visszamondta rendelését. Az 1850-es évekből nem találtam adatot, hogy kecskeméti pincér vagy valamilyen szolga újévi üdvözlet nyomtatását rendelte volna meg. Az 1860-as évek végétől van néhány rendelés, például: 1867-ben Fekete László takarékpénztári szolga, 1871-ben Víg György árvaszéki szolgáé és Fodor Imre helybeli gőzfürdő szolgáé. 1878-ból maradt fenn az első adat arról, hogy helybeli pincér is rendelt újévi üdvözletét; a nyomdai főkönyv szerint Schmidt József, Beretvás pincére rendelt 50 darabot. Ugyanebből az évből való az első újságkihordóra vonatkozó beírás: „Gáspár Imre és fia a 'Kecskemét' kihordói" 300 darab újévi üdvözletét rendeltek. Velük a színlaposztókhoz hasonlóan közelebbi kapcsolatban is lehetett a nyomda, mert a Kecskemét című újságot itt nyomtatták. 1881-ben a helybeli korcsolyázó Egylet szolgája, Tényi Sándor nyomtattatott 188
