Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Néprajz - Holczer József: Egy kecskeméti folklórgyűjteményből
Egy kecskeméti folklórgyűjteményből Érzem a vizeletemről! (Szüleim - gyerekkoromban - gyakran vitáztak. Apám „Honnan tudja, Etus?" kérdésére ez volt a visszatérő válasz.) Etuska, hozzon tíz deka gyerekbe való cukrot! (Ma is hálával gondolok a szomszéd nénire, aki így kedveskedett nekem. Nekem nyelvileg is tetszik a „gyerekbe való". Olyasmi, mint amikor én már kisgyerekként következetesen „világbevévő rádió"-t mondtam...) Ezt mind te mondtad, kisfiam? (Anyám mondta, ha nagyon hallgattam kiskoromban.) Fiam, ha nem tanulsz, elmész Göbölyöshöz suszterinasnak! (Apám mondogatta az 1950-es évek közepe táján; bár így történt volna! Ma egy hiányszakma kiváló művelője lehetnék! „Sajnos": jó tanuló voltam...) Fiam, olyan hülye vagy, mint a furvízer fasza! (Ez nekem szólt: az 1950-es években. Magát e mondást - miként sok más szabadszájú „elmésség"-et is - valószínűleg katonaként sajátította el édesapám az 1930-40-es években...) Fiam, téged el kéne vinni a Beketoff-cirkuszba! (Apám mondta az 1950-es években, ha igen „hiperaktív" voltam. Ha ráadásul rí- meltettem is: „Milyen? Kefetok?!", csattant rögtön a pofon!) Fiam, téged fajoztatni kéne! (Ugyanakkor, ugyanazon okból/szituációban. Ma alighanem a „klónozni"-t mondaná...) Fusson az úr! (Az 1950-es években egyszer apám nagyon el volt keseredve; lehet, hogy öngyilkosságra is gondolt, amikor kifakadt: „Csak egy puska kéne oszt' durr!" Erre vágtam rá - rímeltetve! - Pósa Lajos verseimét, illetve verssorát. Apám elnevette magát, csodás katarzis volt ez. Ma is szívesen citálom...) Fülem mellett a kis polcon. Közismert szólás, ám mégis anyám kedvenc szavajárásaként fogom föl. A „Hol van a(z)..." kérdésre adott válasza volt. Ezzel adta tudtul: egészen közel van, csak nem veszem észre. Tehát még csak el sem dugták, mint pl. a „csön-csön-gyűrű" játék alkalmával...) Fülem mellett suhogott el. (Egy félbolond vagy legalábbis bolondos szomszéd srác szavajárása volt az 1950- es években. Akkor mondogatta, amikor egy nagyobb fiú zöldbarackkal vagy más egyébbel megdobálta...) Göthös, beszedett, nyomja az ágyat, lapít, pislog! (Diagnózisnak is beillő nyilatkozás: anyámtól, az 1950-es évekből, amikor influenzám vagy tüdőgyulladásom lett...) Gyerökre vigyázzon! (Az 1950-es években apám mondta anyámnak, amikor reggel a munkába indult.) Ha kérdik: „mi az apád?", mondd, hogy egy kisujjnyi tisztviselő! (Anyám mondta az 1950-es évek második felében és a '60-asok legelején. Mutatni is kellett!) Gyere, Gyuri, gyorsan: gyújts gyertyát! (Anyámtól hallottam, amikor beszélni, artikulálni tanított... Az 1950-es évek eleje.) Gyereknek kuss a neve! / Gyereknek/kötöknek hallgass a neve! (Anyám mondta az 1950-es években. Az Én szartalak! enyhébb gondolati szinonimája.) Ha valaki tíz évvel ezelőtt mondta volna, hogy így lesz: rúgtam volna picsán, hogy röpült volna!!! (Apám mondogatta az 1950-es években. Aránylag fiatalon egyre több betegség kínozta...) Hívjátok be, lükjétek ki! (Nagyanyám mondta az 1950-es években a teddide-teddoda jelleműekre...) Holczer néni! / De mogorván néz a Holczer néni! / Holczer néni úgy néz ki, mint az ördög! (A környékünkön élő félbolond gyerek „tisztelte meg" ekképpen édesanyámat úgy 1959-60 táján. Derültünk, persze; anyám gyakran említette később is...) Hoztam egy kis ketyemótyát! (Apám jó barátja volt az 1950-es években egy kedves fiatal asztalosmester. O mondogatta ezt, amikor telente kóstolót hozott. Nagy dolog volt akkoriban a disznó meg a disznótor!) Hun gyüttél ki? - Itt! (Szüleim produkáltattak az 1950-es évek elején, ha vendég jött. Kérdésükre ilyenkor arra a szobánkban lévő kis ajtócskára 177
