Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Néprajz - Holczer József: Egy kecskeméti folklórgyűjteményből
Egy kecskeméti folklórgyűjteményből Valamikor az 1960-as évek első felében halálhírét keltették egy köztiszteletben álló belgyógyász főorvosnak. A piaristák is kész tényként könyvelték el. A vasárnapi diákmise előtt a kollégium udvarán felsorakozott tanulók számára Személyi József jelentette be:- Kedves fiúk, szomorú dolgot kell közölnöm: intézetünk háziorvosa, Boskó doktor úr elhunyt. Imádkozzunk lelki üdvösségéért! A következő vasárnapon ugyanott a szokott (csöndet kérő) tapsikolás után újból Személyi tanár úr szólt az egybegyűlt diáksághoz:- Kedves fiúk, örvendetes dolgot kell közölnöm: Boskó doktor úr jobban van! Több mint három évtizeddel ezelőtt három papot is kértek tőlünk egy temetéshez: kettő az akkori helvéciai plébánosnak asszisztált volna, a harmadik pedig a kántor volt. E sorok írójáról elterjedt, hogy a gyászbeszédet ő mondja. Engem azonban senki sem kért föl rá. Igaz, a család általam kívánt egy kis cetlit eljuttatni a temetést végző plébánoshoz. A kán- torkodó pap még indulásunkkor is hangoztatta, hogy márpedig nekem kell beszélnem. Végül ráállt, hogy akkor majd ő! És a papírt is elkérte. A plébánoshoz már úgy állított be a temetőbe, hogy eleve őt kérte föl a család a búcsúztatásra. Vártuk a hatalmas szózatot, meg is kezdte igen nagy pátosszal: „Október van, a terménybetakarítások ideje. Elelvécia Istentől áldott földje megtermetté először az ő gabonáját, s aztán az ő gyümölcsét s az ő szőlejét. És a mi drága [...] nénink is úgy hullott le érett szőlőfürt módjára az Úr fájáról." Benyúlt a zsebébe, és bele se nézve a papírba, ezekkel a szavakkal le is zárta: Siratja a fia, lánya, / veje, menye, unokája. / ámen! Mára már átértékelődött ez a rigmus: akkor idézzük, ha valaki valamit összecsap. A piarista iskola könyvtárában egy kis harmadikos fiú fönn, a csillagászati könyvek közt tájékozódik. Örömében elkiáltja magát:- Üssstökös! Mire a kislány, aki lenn a létrát tartja:- Majd én megütlek mindjárt téged! Csöngetés. A könyvtárban kölcsönzési felügyelő tanár voltam, felvettem ruháim: kabátom, nagykabátom, majd kulcscsörgetve megálltam az ajtónál. Ekkor az egyszem harmadikos kislány leszól a létráról:- Fázik a Holczer atya? Év vége felé vagyunk. Az ősszel eltiltott másodikos ismét belép a könyvtárba. A felügyelő megkérdi:- A tanító néni megengedte?- Azt mondta: ha jó leszek, jöhetek.- És jó vagy? Mire a kis osztálytársa:- Már javul! A tanító néni egy harmadikossal visszaküldi a kölcsönzött könyveket. A tanár átveszi. Épp az utolsónál tart: egy albumnál. Hangosan mondja a címét: Csontváry. Mire a fiúcska:- Tessék mondani: ebben a könyvben csontvázak vannak? A kis harmadikos meglátja egy könyvben Romulus és Remus szobrát:- Uramatyám: a kutyát szopják! Nyolcadikos lány. Visszahozza a kötelező olvasmányt. Mutatja a tanárnak, hogy a végén vagy húsz oldal hiányzik:- Máskor jobban tessék vigyázni! Egy ötödikes követségben jön:- A nagymamám keres egy könyvet, ami az apácákról szól. Az a címe, valami Tóth Tihamér: Tiszta férfiúság. Ötödikes; miután kezébe adták a történelmi kronológiát.- Mohácsi csata. Azt megnyertük, vagy nem? - néz tanácstalanul az átadó Laci bácsira... Öt perccel 8 előtt beront egy hatodikos a könyvtárba:- A kakasról tessék adni könyvet, de a tojás is jó lesz! Harmadikos kislány. Visszahozza a könyvet, amelyben a hörcsögökről olvasott. A könyvtáros tanárnő megkérdi: 169
