Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Néprajz - Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi Szűzanya kultusza
A hajósi Szűzanya kultusza A hajósi gyermekek tehát Holle anyó „tehénbogárkáját" röptették a kezükről: Kiahvegile, Kiahvegile, Tehénbogárka, te, fliag ens Hemmile, röpülj a mennyekbe, breng miar a Semmile! kell nekem egy zsömlécske. Wear gait miar dott a Semmile? Ki ad zsömlécskét a mennyekbe? Aisa liabs Hearrgidle, Jézuskánk, a kedveske. Nach hocka ma bitzli zemma, Kis időre leülünk, teand a Liadli senga, kis dalocskát éneklünk, nach eassa ma aisa Semmile, zsemlécskénket megesszük, and fliagid nauf ens Hemmile. mennyországba repülünk. A hajósi sváb nyelvben az ökörnyál („Muattrgottisfäda" [az Istenanya szálai]) is róla kapta nevét. A Mihály-nap után kezdődő vénasszonyok nyarán „az Istenanya szálai", vagyis az ökörnyál szállong a levegőben - erről az emberek azt tartották, hogy ekkor az Istenanya már húzza befelé a napsugarakat, vagyis közeleg a hűvös ősz és a hideg tél. Ha az emberek látták a felhők mögül kiragyogó napsugarakat, azt mondogatták: „Máma a nap a tengerből meg a Dunából vizet szippant föl. A tengerből is, mert a felhők mind a tenger fölött indulnak útjukra". Ezért e napot követően vége volt a déli alvásnak a szabadban, töröltem hiszen már hideg a föld, és az ember könnyen megbetegszik. Amikor télen havazott, a nagy hópelyhek szállingóztak, a felnőttek a gyermekeknek így magyarázták: „A Jézuska most kirázza a dunyháját, onnan röpködnek a tollak... Nézzétek csak kinn azokat a hópelyheket! A Jézuska megint kirázta a dunyháját". Ha pedig éppen csak hogy havazott, azt mondták: „A Jézuska most fehér cukrot küld nekünk". Vagy pedig „az Istenanya" (d Muattrgottes) kimosta az ágyneműt, lehúzta a huzatot, kifordította, és most kirázza belőle a pilléket. Jól fölrázza az ágyneműt, a tollak csak úgy röpülnek - és abból lesz a hó. Mások szerint Szent Péter az, aki fölvágta „az Isten tollaszsákját", vagy mert kiszakadt a tollaszsákja, s azért hullnak sűrűn a nagy hópelyhek. A hajósi nép képzeletében a nagy nyári melegnek nem egyedül a „Lízi" az oka - Lízi a Napnak a neve -, néha szerepet kap benne Szent Péter, Szűz Mária, sőt az ördög is: Szent Péter babot főz ebédre, és jól megrakta a tüzet, hogy elkészüljön délre, ölfával fűt, akáccal; közben Szűz Mária fánkot süt; vagy az ördög rakja a nagy tüzet, mert kenyérsütés lesz a mennyben. A „wilda Papricka" (vad paprika), vagyis a borsos keserűfű, lapulevelű keserűfű növény eredetmondájában is Szűz Mária alakja jelenik meg. „Egyszer az Istenanya elment sétálni a rétre, éppen mikor a havi tisztulása volt. Amerre sétált, a vére ráfreccsent a borsos keserűfűre. Azóta vannak a borsos keserűfűn azok a piros pettyek. És mivel Mária a cipőjével is rálépett a borsos keserűfűre, ezért mintha egy cipő hegye látszana rajta. A levél közepén látszik." A hajósiak az Istenanyának tulajdonítják a tojásban a légkamrát: „ott az Istenanya harapott le egy darabot". De ha bármely süteményből vagy húsból hiányzik egy darabka, amit valamely családtag titokban megkezdett, azt is az Istenanyára fogták. A helyi szóláshagyomány szerint a Szűz Mária védi a gyermekeket és a részeg embereket is: „Kleini Kendr and die Bsoffine fallid dr Muattrgottis en d Schoß nei" (A kisgyerekek és a részegek az Istenanya ölébe esnek). Azaz: Nem történik bajuk, ha baleset éri őket. 159
