Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)

Néprajz - Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi Szűzanya kultusza

Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária A tudósításhoz Tímár a következő megjegy­zést fűzi: „Az érdekes leírásból látható, hogy a búcsú nagyjában már akkor is úgy folyt le, mint manapság. .. .Több vármegyéből verőd­tek össze a búcsúsok és három egyházmegyét képviseltek: a kalocsai, váci és Csanádi egy­házmegyét. Valóságos alföldi seregszemle!" „Az 1892 évben búcsúsok lettek bejelent­ve Majsáról, Jász kerek egyházról, Zentárói, Vadkertről, Csongrádról, Halas, Dunapataj, Akasztó, Szabadka, Dorozsma, Félegyháza, Kecskemétről, Kis Körösről, Izsákról, Keczel, Kalocsa, Jankovácz, Szt. benedek, Homok­mégy, Mélykút, Császártöltés, Dusnok, Szakmár, Nádudvar." 21 Mellette megadva a jelentkezők létszáma, összesen 5 325 fő. A félegyházi gyalogos zarándokok hajósi bú­csúja 8 napot igényelt. 1891-ben Kecskemét­ről 25 kocsi indult Hajósra. A fent felsorolt helyeken kívül további településekről is érkeztek búcsúsok: Öreg­csertő, Drágszél, Szeged, Kiskunmajsa, Ke­rekegyháza, Bajmok, Fájsz, Foktő, Bátya, Gé- derlak, Felsőszentiván.22 A Pesti Hírlap 1937. május 19-i számából egy kis részlet a búcsúsok népviseletéről: „A környék népművészete szinte páratlan a maga nemében, és a zarándokok mind a leg­szebb viseletben jöttek el a búcsúra. Persze a hajósiak pompás népviselete uralkodott a lát­ványosságnak beillő képen. A fekete csipke abronccsal (?) díszített fűzöld és piros szok­nyákon, fehér csipke blúzokon akadt meg mindenütt a szem. Különösen érdekes a ha­jósi lányok hajviselete. Hat vagy hét, egyen­ként 8 ágacskából font hajfonatot tekernek sapkaszerűen kontyba a fejük búbján. A fur­csa lapos kontyot gyöngyös pántlikában vég­ződő bársonyszalag fonja körül." A búcsúsvendégség - amikor a hajósiak a búcsúkor fogadtak be zarándokokat - jó ismerősök között alakult ki. Egy tréfás szó­lás ugyan arra utal, hogy az emberek nem nagyon örültek az idegen jövevényeknek: „Kedves búcsúsvendégek, nem lenne jobb otthon?" „A szentbúcsúra jöttek hozzánk is, apám jó ismerőse, császártöltési, együtt voltak fog­ságban, együtt is jöttek haza, az ő fia meg 21 Római katolikus plébániai iratok, Hajós. 22 BÁRTH János 2005 988. én egyszerre is születtünk. Kocsival jött, és beállt nálunk az udvarba. Egy császártölté­si család. A búcsú napján reggel kilenckor érkeztek, mert tízre várták a gyalogos csá­szártöltési zarándokokat. Mi vendégül láttuk őket. Úgy örültek egymásnak, apám meg ő. Ebéd utánig maradtak. A fia olyan idős volt, mint én, és mi is elmentünk hozzájuk, jóhogy a búcsú napján, mi is kocsival. Nagygazda volt, mi olyan közepes gazdák voltunk... A búcsúbarátság ma is tart. A bácsi fia sokat idejárt a tejeskocsival, mikor Hajóson járt, mindig bejött..." A HAJÓSI ISTENANYÁHOZ FŰZŐDŐ NÉPI HIEDELMEK A hajósi svábok mindennapi képzeleté­ben a legkülönfélébb dolgokban is megjele­nik az Istenanya. A hajósiak a hitelesség tudatával állítják, hogy nekik tudomásuk van arról, hogy a nap­ban van egy látható személy, egy emberarc, egy szép női arc. Vagy azért, mert elődeiktől hallották, vagy azért, mert maguk is „meg­győződtek" róla. Többnyire azonban az Is­tenanyát vélték benne felismerni: „A napban az Istenanya arca van, azt lehet látni, ha jól odanézel, és jó a szemed. Lehet látni a szemet, a száját. Olyan komoly arc. Szép nőarc. A ha­ját nem látni a sok napsugártól, de a sugárzás ellenére azért az arcot látni. Én már sokszor láttam. Azelőtt bele tudtam nézni a napba, de most már nem. Én egy női fejet láttam, nem az Istenanyát. Ezt az öregek mondták így." A „Marienkäfer" (máriabogár), azaz a katicabogár is róla kapta a nevét. Azonban hajósi neve, a „Kiahvegile", azaz „tehénbo­gárka" ősi germán időket idéz. Holle anyót, az egykori istennőt a germánok eredetileg te­hén alakban képzelték el, ennek maradványa az, hogy Karintiában a Holle, Holda tehén­név. A hajósi „Kiahvegile" szó is megőrizte az ősi emléket Holle anyóról: a „Kiah" (tehe­nek), és a „Vegile" (rovar, bogár) összetétel jelentése: 'katicabogár'. A „Kiahvegile" ere­detileg Holle anyóról kapta a nevét, a keresz­ténység felvétele után pedig Szűz Máriáról, ahogy ma németül nevezik: „máriabogár" (Marienkäfer). Azonban ez utóbbi szót a ha­jósi sváb-alemann nyelvjárás nem ismeri. 158

Next

/
Thumbnails
Contents