Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Néprajz - Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi Szűzanya kultusza
Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária vagy másképpen mondva: „meg kell gyújtani a szombati lámpácskát". A szombatról így vélekedtek az emberek: „Szombaton mindig szép nap van. Akkor sütnie kell a napnak, mert a Mária kimossa a gyermek Jézus ruháját, és annak meg kell száradnia." Az emberek úgy gondolták, hogy szombaton tulajdonképpen már csak délig szabadna dolgozni az embereknek, mert délután már „a vasárnapnak kellene besegíteni", hogy az ünnepre, a vasárnapra már minden előkészület meglegyen, és el tudjanak menni a templomba. Hiszen éppen eleget dolgoztak egész héten. Mások így fogalmaztak: „Szombat délben kezdődik a vasárnap, akkor be kellene fejezni a munkát, és az Istennek szolgálni... nem pedig kötni... semmit se kellene csinálni. Szombat délután már a vasárnapra kellene fölkészülni". Egy hajósi parasztember így támasztja alá a szájhagyományt: „Valami cédulán az állt, hogy ne dolgozzunk szombaton, mert az az Istenanya napja, és ha nem tartjuk meg, akkor sok minden fog történni... földrengés meg ilyesmi..." A következő elbeszélés is a munka szombat délutáni felfüggesztésének szokására emlékezik: „Ahol Hajóson a Hambárban a régi kápolna állt, ott történt a következő eset, mégpedig egy szombati napon. A gazda kiment a szolgákkal szombaton is aratni a határba. Végigdolgozták a délelőttöt, a délutánból is egy jó darabot. Egyszer csak megszólal a szolgálólány, hogy ő most abbahagyja a munkát. Szombat van, három óra. Kezdődik a Szűz Mária napja. Szombaton meg kell gyújtani a szombati lámpácskákat. Most már nem szabad dolgozni, és ő nem is dolgozik tovább." MÁRIA-ÜNNEPEK AZ ÉV RENDJÉBEN13 Gyertyaszentelő Boldogasszony napja Urunk bemutatása a templomban február 2-án, amelynek már a 4. században ünnepe volt. A 15. századi Müncheni kódex13 BEREZNAI Zsuzsanna - SCHÖN Mária 2013 641-697. ben „Szűz Mária tisztulata", a 16. századi Érdy-kódexben pedig „Asszonyunk Mária tisztulatja", azaz Mária tisztulásának napja néven említik. Február 2. napját, gyertyaszentelő Boldogasszony napját a hajósi nép „Maria Liachtmeaß"-nek mondja, és „Mária fénylő napjának" (dr Maria iahran healla Tag) tartja. E napon előjön a medve, és a tél ugyanolyan soká fog tartani, mint ameddig addig az időpontig tartott. De ha a nap nem süt rá a papra, amint a misét tartja, akkor hamarosan vége lesz a télnek. A néphagyomány szerint a napnak rá kell sütnie az oltárnál miséző papra, akkor jó esztendő köszönt rájuk. Tehát a gyertyaszentelés „Mária fénylő napján" történt - melyet „a fény napjának" neveztek már az óegyházban is. A gyertyák hagyományosan viasztekercsek (Wachsstock) voltak, azok fényénél olvasták az imakönyvet. Az asszonyok a csuklójukra tekert gyertyákkal mentek a misére, s ott a padba beülve meggyújtották őket. Az apró égő viaszgyertyák igen szép látványt nyújtottak a szertartás alatt. E viaszgyertyát az esküvői szertartás alatt a keresztanya kötelezően magánál tartotta. A gyászoló a gyászidő leteltéig a karján viselte a templomi szertartások alatt. Megszentelt gyertya égett a haldokló ember és a halott melletti virrasztáskor is, a koporsóba is belekerült - hogy megvilágítsa a túlvilágra vezető utat, vagy pedig ez világítson neki és családtagjainak a túlvilágon. A hajósi népi elképzelés szerint a végidőkben, amikor már semmi fény nem lesz, akkor csak a gyertyaszentelő Boldogasszony napján megszentelt gyertyák fognak fényt adni. „A világvégén nem fog fény világítani, nem lesz világosság, csak azok a gyertyák fognak égni, amiket Maria Liachtmeaß napján szenteltek meg, azok fognak égni. Azért kell ezt a Mária- ünnepet megtartani, és gyertyát szenteltetni, hogy akkor legyen világosságunk." A templomi gyertyaszentelésre minden család elvitt egy gyertyát, hogyha valami baj érné a ház népét, akkor legyen a házban ilyen szentelmény is. Azt a krétát is ekkor szentelték, melyet a háromkirályok napján használtak az emberek. A megszentelt gyertyákról ezt tudják a hajósiak: „A világvégén nem lesz már fény, és nem lesz világosság, 148
