Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Néprajz - Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi Szűzanya kultusza
Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária is megörökítette nevét emlékező társainak nevével egyetemben, akik 1749-ben és 1752- ben tanúsították az érseki vizsgálóbizottság előtt a szobor történetét. „Im Jahre 1726 ist die Mutter Gottes gebracht worden von der Anna Maria Hallän und Mathias Wiedmer und Maria Ginahl und Anna Hermanutz von der Gemeinde Tittelhof, Zie Folder u. Fulda." Magyarul: 1726. évben elhozta az Istenanyát Anna Maria Hallän és Mathias Wiedmer és Maria Ginahl és Anna Hermanutz Tittelhof községből, Zie Folder és Fulda. Egyelőre hiányoznak azok a dokumentumok, amelyek fölfedhetnék, hogy kerülhetett egy szent szobor ki Németországból. Tudjuk azonban, hogy a körülmények tisztázása végett levelezést folytatott Konstanz város püspöksége és Kalocsa érseksége. Egyházi- lag felelősségre vonták Dietelhofen káplánját, amiért egyházi jóváhagyás nélkül adta át nagynénjének, Anna Maria Halinak a Szűz Anya-szobrot, hogy Hajósra hozza. A bevándorlók első dolga az volt, hogy szobrukat bemutassák új főpásztoruknak, gróf Csáky Imrének, aki miután megismerte a szobor korábbi történetét, engedélyezte annak további tiszteletét. Amikor elkészült a hajósi templom, annak Szent Antal-oltárára helyezték el, ott őrizték egészen 1751-ig. A Boldogságos Szűz Mária szobrának a híre hamarosan elterjedt a környéken, és mind többen térdeltek hajósi trónusa elé, és mind többen és többen érezték a segítő kegyelmét. A nép csodákról kezdett el beszélni: sánták, bénák, süketek és különféle betegségekben szenvedő emberek kapták vissza egészségüket. Sok szomorú szív talált itt vigaszra, sokak lelke tisztult meg bűneitől a Szűzanya közbenjárására. Az imameghallgatások és csodás gyógyulások híre eljutott az akkori főpásztorhoz is, aki szigorú egyházi vizsgálatot rendelt el. Az érseki hatóság 1749-ben, majd 1752-ben foganatosított tanúkihallgatásokat a hajósi plébánián, hogy kiderítsék a szobor történetét. Az érsek az 1752-es Canonica Visitatio alkalmával megbizonyosodott a csodák bekövetkeztéről és azok hitelességéről. Ezek után a főpásztor a régi oltár helyébe a ma is látható főoltárt készíttette, és ide helyezte át a Szűzanya kegyszobrát 1752. október 19-én. A Boldogságos Szűz Mária hajósi kegyhelyén a legbuzgóbb zarándokok a kalocsai egyházmegye főpásztorai, a kalocsai érsekek voltak. Ok jártak elöl a Szűzanya iránti tiszteletben, és ők mutatták a legszebb példáját az isteni gondviselésbe vetett bizalomnak. A pápa 1794-ben nyilvánította kegy hellyé a templomot, és örök érvényre szóló búcsút engedélyezett az ide zarándoklóknak. A sváb-bajor késő gót szobrászatot kettősség jellemzi, melyek a hajósi Madonna-szobron is megmutatkoznak. Egyrészt a Madre della Consolatione olasz képtípus jegyei: „.. .a Kisded az álló Boldogasszony karján derékszögben ül, ám tőle elfordulva az imádkozó felé hajol, és többnyire áldást oszt. Ez a kompozíció Leonardo da Vinci nyomán a 15. század végére annyiban módosul, hogy ekkor Mária mintegy maga elé helyezi a Kisjézus alakját, aki teljesen mezítelenül egész testfelületével a szemlélők felé fordul, felsőteste pedig 45 fokos szögben lefelé hajlik. A hajósi Madonna lábánál elhelyezett holdábrázolás viszont teljesen idegen a 16. századi itáliai művészetben. Annál inkább jellemzője viszont a német alkotásoknak. A 15. században a holdat egy nagyon vékony sarló alakú körív formájában ábrázolták, ami a 16. század elejére megváltozik. Ekkor a hold plasztikusabb alakot kap, gyakran öreg, melankolikus női arc vonásait ismerhetjük fel bennük. Az arc egyik jellegzetessége az apácafityulára emlékeztető állbekötési mód. Némiképp módosul a hold elhelyezése is, legtöbbször Mária le- omló ruhája elé teszik."11 Az idők folyamán különböző változtatásokat hajtottak végre a szobron. A legfeltűnőbb az volt, hogy a Gyermekjézus helyét és helyzetét változtatták: az I. világháború idején Mária ölében ült, de volt már ülő helyzetben a karján is, jelenleg fekszik Mária karján. A barokk időkben a kor szelleme szerint aranyozott jogarral, országalmával és koronával ékesítették, és öltöztetni kezdték. Minden bizonnyal a kegyszobornak a főoltárra helyezésekor történt a megkoronázása. Az 1756-os egyházi vizsgálat (Visitatio Canonica) okmányából megtudhatjuk, hogy hármas öltözéke volt: az egyik értékes aranysárga anyagból, a 11 SZAUTER Róbert 2005 9. 146
