Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Néprajz - Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi Szűzanya kultusza
A hajósi Szűzanya kultusza A HAJÓSI TEMPLOM FŐ ÉKESSÉGE, A BUSSEN-HEGYI MÁRIA-SZOBOR10 A hajósi római katolikus templom fő ékessége és drága kincse az a Mária-szobor, amelyet a betelepülő svábok hoztak magukkal az óhazából. Az egy méter magas, fából faragott szobor a főoltár központi alakja. 1500 körül készülhetett, valószínűleg Michael Erhart ulmi műhelyében. Az idők folyamán többször is átalakították, átfestették, és az adott kor ízléséhez igazodva különféle kiegészítőkkel látták el. A barokk stílus pompájának megfelelően, aranyozott jogarral, országalmával és aranyozott koronákkal ékesítették, valamint díszes ruhákba öltöztették. Az 1980-as évek végén azonban eredeti, késő gót stílusának megfelelően állították helyre. A hajósi szájhagyomány szerint a szobrot egy pásztorfiú faragta, amelyről 21. századig megőrződött a következő történeti elbeszélés: „Az Istenanyánkat állítólag egy pásztorfiú barkácsolta fönn a Bussen-hegyen. Az nincs pontosan meg, mikor. Talán harminc-negyven évvel azelőtt, hogy a templom fölépült volna. Mert az állítólag kétszer leégett. A Bussen- hegyen pásztorkodott ez a fiatal pásztorlegény, és ő barkácsolta egyetlen fatörzsből. Ezt egy idős asszonytól hallottam, aki 1867-ben született." Amint az a több száz éves szájhagyományból is kiderült, a szobornak sok „szenvedésen" kellett keresztülmennie, míg a hajósi templomban otthonra talált. Eredetileg a Bussen-hegyi kegytemplomban őrizték, majd a zwiefalteni bencés szerzetesek vették magukhoz, és tették a templomuk oltárára. A busseniek elkeseredését csak növelte az a szerencsétlenség, hogy egy nyári villámcsapás felgyújtotta, és szinte teljesen elhamvasztotta szeretett kápolnájukat. Erős hitük lévén, nem estek kétségbe, hanem újabb kápolna építésébe kezdtek, s a leégett helyén nemsokára megépült az új. A kápolna elkészültével visszakérték a bencésektől a szobrot, és ünnepélyes keretek között vitték haza, a tölgyerdő szélére. Néhány év múlva azonban ezt a kápolnát is felgyújtotta az égiháború villáma, és szinte percek alatt a lángok martaléka lett - nem 10 LUKÁCSY István 1937; BEREZNAI Zsuzsanna - SCHÖN Mária 2013 748-754. lehetett eloltani a tüzet. Kétségbeesetten igyekeztek legalább a legbecsesebb kincsüket, a Mária-szobrot kimenteni. A mentés közben a szobor bal karja odaveszett. A busseniek bizalma Istenben és állhatatosságuk a Szűzanya iránti tiszteletben még a második szerencsétlenség után sem ingott meg. A kápolna újjáépítéséhez nem volt elegendő pénzük, ezért a szobrot Bussen- Offingenbe vitték le, és egy ideiglenes kis helyiségben állították fel. Elhatározták, hogy a főtéren építenek egy díszes Mária-templomot, és annak a főoltárára helyezik majd a szobrukat. Amíg a templom épült, gyakran jártak el a Szent Szűz szobrához imádkozni. Hódolatuk és meghallgatott imáik hálájaképpen teleaggatták arany és ezüst ajándékokkal. Míg a templom épült, a plébános egyik szobáját alakították ki kápolnává, és ott helyezték el a Boldogságos Szűz Mária kegyszobrát. Amikor a szomszéd község plébánosa ezt megtudta, kölcsönkérte a szobrot az ő temploma számára. így került a busseni Madonna Dietelhofen templomának főoltárára. Azonban hamarosan megérkeztek gróf Csáky Imre kalocsai érsek követei, és magyarországi letelepedési lehetőséget kínált az elszegényedett paraszt házaspároknak. Az alkalmat megragadva számos család rászánta magát az áttelepülésre. Az utolsó bevándorló csoporttal érkezett a dietelhofeni plébános nagynénje, Anna Maria Hall (1670-1744), aki 1726-ban hozta magával a busseni Mária-szobrot. A Bussen környékiek és a dietelhofeniek el tudtak szakadni szülőföldjüktől, de az otthon maradottak sokáig nem akarták elengedni velük a szobrot. A jámbor plébánost végül meghatották az esdő kérések, és megengedte, hogy a kitelepülök elvigyék a szobrot Hajósra. Ezért a tettéért Anna Maria Hall élete végéig nagy tiszteletben részesült Hajóson, és Dietelhofenben róla nevezték el a ma kétszáz lelket számláló falucska egyetlen utcáját. Halála tisztes matróna korában, az anyakönyv szerint 94 éves korában érte. A régi időkben gyakori szokás szerint a személy jelentőségét, a közösségben megszerzett tekintélyét életkorának megnövelésével fejezték ki. Anna Maria Hall halálakor valójában nem 94, hanem 74 éves volt. Szauter Adám falusi krónikája 145
