Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Néprajz - Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi Szűzanya kultusza
A hajósi Szűzanya kultusza Ezért került Hajós ide le, a mélybe, nem fel a Homok-hegyre. A templomot pedig arra a helyre építették, ahol az Istenanya fája állott." Nem kétséges, Hajóson a legnagyobb tisztelet az Istenanyát övezte. A hajósiak ha nem Muattrgottes-t (Istenanya) mondanak, akkor egyszerű természetességgel és bensőségesség- gel csak Máriának mondják. A hajósi nyelvjárásban a Mária név egyedül őt illeti meg. Az összes földi asszony, akit Máriának keresztelnek, a Miade nevet viseli. Ünnepeit mindenkor megtartották, mert hittek abban, hogy tiszteletétől és ünneplésétől függ a jó szőlőtermés, a hajósi parasztemberek legfőbb bevételi forrása volt mindenkor. Tisztelete valószínűleg még inkább megnövekedett akkor, amikor a svábok betelepülésekor a vadon és a mocsár közepén a honvágy, a mindennapi szegénység, az embersza- kasztó munka, a malária, a farkasveszedelem ellen más támaszuk nem volt. A Mária-szo- bor előtti csodatételek emelték templomukat búcsújáró hellyé 1794-ben. Míg minden más szentről - Jézus kivételével - esetleg csak egy-egy, addig a hajósi Mária-szoborról még huszonhárom Mária-történet él a helyi száj- hagyományban. Mária tisztelete erős a mai hajósiakban is. A három évszázad alatt a lakosság mindig úgy érezte, hogy Mária őket különös védelmébe vette, és hitükért és hűségükért átsegítette őket a sorscsapásokon. Már az 1756-os évben alakult egy Mária-tisztelő társulat. A hajósi szent szobornak még egy nevével találkoztunk. A Németországban 1942- ben megjelent Hauskalender Schwabenmut- ter-nek nevezte, a svábok édesanyjának. A betelepülő svábok által magukkal hozott, Bussen-hegyi Mária-szobor elkészítéséről szóló történetre 2005-ben sikerült rábukkannunk: „A Mária-szobor háromszáz-egynéhány évvel ezelőtt készült. A Bussen-hegyen pász- torkodott egy fiatal pásztorlegény, és az barkácsolta egy fatörzsből. Az nincs pontosan meg, mikor. Talán harminc-negyven évvel azelőtt, hogy a hajósiak idejöttek. Mindenesetre az előtte lévő időszakban, talán száz évvel.5 Mert állítólag kétszer megégett. Ezt egy öregasszonytól hallottam, aki 1867-ben született." Nem a véletlen műve az, hogy a helyi néphagyomány a 20. századig megőrizte a 18. századi betelepülés emlékeit, hanem a tudatos hagyományozásé, amely a közösség fontos összetartó-megtartó erejét képviseli. A 18. században az óhazát elhagyó és új hazát kereső emberek részéről a hely megszentelésének mozzanata fejeződött ki abban, hogy a betelepülő svábok a szobor elhozatalával a felsőbb hatalmak óvó-oltalmazó segítségét kellett kérniük erőfeszítéseik sikeréhez. Az egyik hajósi elbeszélő szerint az emberek nem hagyták volna el német hazájukat, ha nem hozhatják magukkal a szobrot: „Én úgy hallottam a Mária történetét, hogy nem jöttek volna el a hajósiak Magyar- országra, ha nem kapták volna meg a Máriát. Az emberek mind azt mondták, nem hagyják el hazájukat, és nem jönnek ide, ha a Máriát meg nem kapják. Mert a Máriát mindenek fölött tisztelték. Ragaszkodtak hozzá, mert az övék volt, és el akarták hozni, hogy ne kerüljön idegenek kezére. így aztán végül megengedték nekik, hogy elhozzák magukkal. A Máriával hajlandók voltak betelepülni Magyarországra." Az új lakhely megszentelését fejezték ki azzal a rituális cselekvéssel, amikor a hajósiak a Szűzanya szobrát, a Bussen-hegyi Máriát magukkal hozták az óhazából. A tér és a térnyerés megszentelése a hajósiak számára a legfontosabb személlyel történt: Szűz Mária évszázadok óta a legfőbb összekötő kapocs önmaguk és az általuk ismert legfelsőbb világ között. Ezért a térnyeréshez szükségszerűen kapcsolódik a vallásos térélmény szükséglete. A MÁRIA TÉR A hajósi Kiarchagata (Templomkert) történeti neve Mária tér volt. Telepy Gyulánál olvasni arról, hogy a templom körüli teret Mária térnek nevezték.6 Úgy gondoljuk, a tér szépsége és a csodatévő Mária-szobor kiérdemli, hogy ilyen szép neve 5 A gótikus szobor 1500 körül készült. 6 TELEPI Gyula 1863 274-275. 143
