Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
In memoriam - H. Tóth Elvira
H. Tóth Elvira TISZTELT GYÁSZOLÓ GYÜLEKEZET! KEDVES ROKONOK ÉS PÁLYATÁRSAK! Egy sugárzóan szép ifjú felnőtt néz velünk szembe az egykori érettségi tabló ovális fényképéről. Nomen est omen: az Elvira név jelentése ugyanis „akit az ereklye megvéd, mindent megőrző." Még bizonyára a családjában sem tudatosult kezdetben, hogy a cseperedő gyermek későbbi pályáját a születésének helyszíne is befolyásolhatta, hiszen a Csanád megyei Kunágotán született. Az itt egybegyűltek számára nem kell különösképp magyarázni, hogy a genius loci, a hely szelleme miként határozhatta meg a tanárember szüleivel először Szőregre, majd Szegedre költöző fiatal lány életútjának első állomásait - a korszak ismerői jól tudják, hogy ezek mind-mind kitűnően csengő lelőhelynevek az avar korszakból. Középiskolai tanulmányait a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek Nevelő- és Tanintézetében, a Szegedi Boldog Gizella Ipari Leány Középiskolában végezte, ahol 1948-ban érettségizett. A nemesfém tárgyak iránti vonzalma már ekkor megmutatkozott: pályaválasztása Budapestre vezette, és még az év őszén felvételt nyert az Országos Magyar Iparművészeti Főiskola Ötvöstervező Tanszakára. Olyan kiváló tanároktól tanulhatta mesterségének alapjait mint Mihalik Sándor, Pogány Ö. Gábor, Somogyi József, az ötvösművészet, festés és mintázás órákat Borsos Miklóstól hallgatta, és a végzősök számára a fémtörténetet Mozsolics Amália adta elő. S ekkor történt sorsdöntő találkozása a főiskolán meghívott előadóként tevékenykedő László Gyulával, akinek hatására az első diplomájának megszerzése után (végzettsége: ötvös tervező iparművész volt) jelentkezett az ELTE Történettudományi Kar középkori régészet szakára. Az ötvös diplomájára való tekintettel különbözeti vizsgát tehetett, és 1954. november 30-án már mint II. évfolyamos régész kezdhette el tanulmányait: tanára volt többek között Vértes László, Bóna István, Huszár Lajos. A Banner János vezette vizsgabizottság előtt, melynek tagjai Oroszlán Zoltán és László Gyula voltak, 1958. május végén került sor diplomamunkájának védésére, melynek címe így hangzott: Tóth Elvira V. é. (éves) középkori régész szakdolgozata: Ötvös technikák az avarok és a honfoglalás korában. Ez a két történeti korszak azután végigkísérte egész tudományos pályafutását. 1957-ben férjhez ment évfolyam- és pályatársához, Horváth Attilához. Ettől kezdve H. Tóth Elvira családi élete és kutatói munkássága szorosan összefonódott: férjének a debreceni Déri Múzeumban töltött évei alatt ő Dobrovits Aladár meghívására az Iparművészeti Múzeumban vállalt gyakornoki, majd segédmuzeológusi állást. 1958. szeptember 25-én született gyermekük, Horváth M. Attila. A „családegyesítés" csak 1961-ben, Kecskeméten történt meg, ahol végül is mindketten el tudtak helyezkedni, és ahol a rákövetkező négy évtizedben alaposan kivették részüket a Bács-Kiskun megyei múzeumhálózat intézményeinek (múzeumok, tájházak, kultúrházak) kialakításában. Feladatuk volt emellett képzőművészeti, néprajzi és régészeti kiállítások folyamatos tervezése és megvalósítása, és a nevükhöz fűződik a megyei múzeumi évkönyv, a Cumania létrehozása 1972-ben, melyet egy évtizeden át szerkesztettek archeológia, etnographia és história témakörű számokkal. Ha csak a szűkebb szakterületüket, a régészetet tekintjük, a megyében folyó feltárásokról, leletmentésekről folyamatosan és időről-időre ösz- szegzésszerűen is beszámoltak. Mint minden ember, aki hivatásának a régészetet választja, talán magának sem bevallva abban reménykedik, hogy egyszer majd ő találja meg Dárius kincsét. Ez az álom azonban megadatott H. Tóth Elvira számára, hiszen közismerten szerencsés kezű régész volt! Valljuk be, sokszor és megérdemelten került a közérdeklődés és a szakmai figyelem középpontjába, oly sok jelentős hozadékkal járó ásatás fűződik a nevéhez, nevükhöz. Természetesen ezek közül az az eset a legismertebb, amikor a Duna-Tisza közi Homokhátság nyugati peremén, a mai Kunszentmiklós település Kunbábony nevű határában a 7. század vége felé titokban eltemetett, s máig a legmagasabb rangú avar fejedelmi méltóságnak tartható, nagy bizonyossággal kijelenthetően kagáni sír előkerült. Az 1970. február 20-i szombati nap meghatározó eseménynek bizonyult a Kecskeméten élő régész házaspár életében. 9
