Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Régészet–Antropológia - Balogh Csilla: A Duna–Tisza köze avar kori betelepülése
Balogh Csilla utal a dunacsébi temető, nagyszámú fegyveres-lovas sírjával, aranyozott bronz díszítményekben gazdag anyagával. A késő avar kornak ebben a második fázisában, e három, egymástól jelentős távolságra jelentkező, egyedi bizánci leletkoncentráció interpretálása részletes vizsgálatokat igényel. Az egyes fázisok határait nem lehet mereven kezelni; az anyag újabb szempontok szerinti elemzésével, új leletek előkerülésével, a telepek feldolgozásával könnyen lehet, hogy majd módosításra szorulnak. Szükséges lenne a Duna-Tisza köze anyagában körvonalazott horizontoknak az Avar Kaganátus más területein megállapítható kronológiai fázisokkal való összehangolása, de ott nem állnak rendelkezésre nagy területre kiterjedő vizsgálaton alapuló eredmények. Az előzőekben bemutatott hat kronológiai fázis nagyjából szinkronban van Garam Évának a tiszafüredi temetőben szétválasztott leletfázisaival. A legmarkánsabb különbség, hogy míg a 8. század első évtizedeiben (4. fázis) egy újabb keleti eredetű, több ágból összetevődő népcsoport megjelenésével számol,29 addig a Duna-Tisza közén ennek megfogható nyoma nincsen. Valamint a 8. század utolsó évtizedeire, a 9. század elejére (5. fázis) jelöli meg a tisztán indadíszes garnitúrák elterjedését,30 ez a Duna-Tisza közi anyagban a 8. század közepén érezhető változások egyike. A legjobban Falko Daim fázisainak feleltethető meg az anyag bemutatott tagolása: a kora és a közép avar közti határt a leletanyag ezen a területen is a 7. század közepére jelölte ki, és a közép avar perióduson belül itt is két rövidebb fázissal számolhatunk.31 29 GARAM Éva 1995 410. 30 GARAM Éva 1995 412. 31 DAIM, Falko - LIPPERT, Andreas 1984 159. A Duna-Tisza köze avar kori történetét nem szemlélhetjük egy egységként. A terület megszállása különböző ütemben történt, és egyes régiók eltérő intenzitású, gyorsaságú fejlődést jártak be. A 7. század második negyedétől kezdve a kagáni központ a terület északi harmadába való helyeződésével vette kezdetét a Duna-Tisza köze területének szétszakadása. Ekkortól keltezhető, hogy a nagyjából a Baja-Csongrád vonaltól északra eső terület sokkal inkább kötődött a kelet-dunántúli régióhoz, mint a Duna-Tisza köze délkeleti feléhez. A Duna nem szétválasztó, hanem összekötő volt. A Tisza menti szűkebb sáv és a Tiszántúl kapcsolatai csak sokkal kisebb mértékben mutathatók ki. A terület déli felének fejlődése a 7. század közepe után megtorpant, egyes területei „leszakadó", a 7. század harmadik harmadától pedig látványosan elszegényedő területek lettek. Sokkal lassúbb fejlődés jellemezte ezeket, amit az egyes lelethorizontok korszakhatárainak kitolódása mutat. A 8. század közepe táján (6. fázis) a Szeged környékén mutatkozó bizánci lelet-koncentrációt az elmúlt évtizedben feltárt, ma még közöletlen anyag elemzése után lehet kontextusba helyezni, ahogyan a kiemelkedő gazdagságú, nagyszámú fegyveres és lovas sírral jellemezhető dunacsébi temetőt is. A rendelkezésre állt anyag alapján a Duna- Tisza köze avar kori betelepüléséről készített fentebb bemutatott modell nem tekinthető véglegesnek. A temetkezési szokások és a leletanyag további vizsgálata, összehasonlítása az Avar Kaganátus más területeivel, valamint a leletanyag keleti kapcsolatrendszerének szisztematikus feltárása jelentősen módosítja, árnyalhatja, színesítheti a most bemutatott képet. 68
