Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Régészet–Antropológia - Balogh Csilla: A Duna–Tisza köze avar kori betelepülése
A Duna-Tisza köze avar kori betelepülése A KUTATÁS TÉRBELI ES IDŐBELI KERETEI A kutatás térbeli kereteit a Duna-Tisza köze mint földrajzi értelemben vett régió jelentette. A Duna és a Tisza között elhelyezkedő, kb. 25 000 km2 kiterjedésű terület a két folyó medrének köszönhetően három oldalról egyértelműen lehatárolható területi egység. A kutatott terület északi határának kijelölésére természetföldrajzi érvek alapján került sor. Északon a Szolnok-Jászberény-Göd vonalig elhelyezkedő lelőhelyekre terjedt ki a vizsgálat, amit az indokolt, hogy a Zagyva és a Galga mente tájtipológiailag a Duna-Tisza közéhez tartozik, mely a domb- és hegyvidék felé átmenetet képviselő peremterület. A vizsgált területre esik Pest megye keleti része, Csongrád és Jász-Nagykun-Szolnok megyék nyugati harmada, egész Bács-Kiskun megye, alsó harmada pedig a mai országhatáron kívül, Közép- és Dél-Bácska területe. Egyes jelenségek, tárgytípusok vizsgálata az északkeletről szomszédos Jászság nagyobb temetőire is kiterjedt (Alattyán-Tulát, János- hida-Tótkérpuszta, Jászapáti-Nagyállási út), mert ezek olyan területen fekszenek, amely természetföldrajzi szempontból közel azonos feltételeket nyújtott, mint a Duna-Tisza köze. A vizsgálódás főként a 7. századi leletanyagra koncentrált, mert az már a régészeti lelőhelyek számbavétele során világossá vált, hogy markáns változások, egy-egy közösség temetkezési szokásainak, tárgyi hagyatékának különbsége csak a század végéig követhető jól nyomon. Ezután mind a temetkezési szokásokat, mind pedig a tárgyi anyagot egy gyors homogenizálódás jellemzi. Mivel a terület teljes birtokba vétele a 8. század első évtizedeire tehető a délkeleti szeglet, a Sajkásvidék betelepülésével, ezért - különböző mélységben és intenzitással - tulajdonképpen mégis a teljes avar kori időszak vizsgálatra került. A kirajzolódó lelethorizontok a 7. század elejétől az avar kor legvégéig terjedő időszakot ölelik fel. A Duna-Tisza közén a 7. század elé keltezhető anyagot nem sikerült kimutatni. A FORRASBAZIS: AVAR KORI LELŐHELYEK A DUNA-TISZA KÖZÉN A Duna-Tisza közi avar kori lelőhelyek listájának összeállítása a korábbi lelőhelykataszterekre4 alapozva készült. Hamar kiderült, hogy különösen Csallány Dezső munkájában, de az ADAM-ban is meglehetősen sok hiba van, amely nagyrészt az adatok ellenőrizetlenségéből adódott. Néhány lelőhelyről kiderült, hogy nem avar kori, másoknál a kronológiai besorolást kellett felülbírálni, és több lelőhely esetében kétségessé vált, hogy egyáltalában létezett-e. Ezek alapján elengedhetetlenné vált a publikált lelőhelyek adatainak ellenőrzése is. A múzeumi gyűjtemények és adattárak, a fellelhető archív fotók mellett a helytörténeti, iskolai és magángyűjteményeket is áttekintettem, valamint a kecskeméti múzeum 1950 előtti teljes iratanyagát és az 1911 előtti, a megyei levéltárban található dokumentumanyagát is feldolgoztam.5 Mindent figyelembe véve, a bizonytalan adatokat mellőzve és összegyűjtve az 1993- 2012 között ismertté vált lelőhelyeket is, 2012 végén a Duna-Tisza közéről 742 avar kori lelőhely volt ismert. Ebből 217 település, melynek döntő többsége topográfiai/terepbejárási adat, 366 lelőhelyről származik sírlelet (temetők, temetőrészletek) és további 159 a lelőhellyel rendelkező szórványleletek száma, melyek valószínűleg szintén temetkezésre, temetőre utalnak (1. ábra). A sírleletek, temetők és a lelőhelyes szórványleletek együttes száma 525 (2. ábra). En4 CSALLÁNY Dezső 1956; ADAM 2002 5 A Bács-Kiskun Megyei Levéltár VIII.703. jelzet alatt a könyvtár és a múzeum kezdeti tevékenységére vonatkozóan őriz rövid, szűkszavú adatokat, elsősorban jelentéseket és elszámolásokat 1890-től 1924-ig, az önállósult múzeum különválásának időpontjáig. A jelentéseket Kada Elek, később Szabó Kálmán adatai alapján a könyvtár ügyeit is intéző és a múzeumi gyűjtemény kezelésével, majd igazgatásával is megbízott dr. Szilády Károly főlevéltáros állította össze. A valamivel több, mint hét doboznyi anyag rendezetlen, feldolgozatlan. Ezek tanulmányozására azért volt szükség, mert a II. világháború során a múzeum régészeti gyűjteményének nagyobb része megsemmisült és az iratanyagokból néhány leletegyüttes vonatkozásában új információ előkerülése volt várható, így sikerült tisztázni néhány, a szakirodalomban megkövült pontatlanságot (vö. BALOGH Csilla 2002 292-293.). 57
