Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Módszertan - Bognár Anikó–Végh Katalin: Búza–kenyér–élet. Egy kiállítás módszertani kérdései
Búza - kenyér - élet. Egy kiállítás módszertani kérdései tés. A magyar parasztság középkortól termesztett gabonaféléit - a búza kivételével - idővel a burgonya, a kukorica, végül a rizs jórészt kiszorította a népi táplálkozásból. Napjainkban újra népszerű, részben a bioélelmiszerek előtérbe kerülése miatt az alakor, a tönköly, a köles, a hajdina, az árpa, a rozs és a zab. De máig a búza maradt az elsődleges kenyérgabonánk... A múlt és jelen egymás melletti megjelenítése már a kiállítás első polcán megjelenik: a vékákban, különböző hagyományos terménytárolókban elhelyezett magvak és a nejloncsomagolású „reform" élelmiszerek bemutatásával. A magvak műanyag edényekben is láthatók, ezekben fajtánként megtapintha- tók, összehasonlíthatók. Egykor a föld volt a legfőbb érték. A föld az ember által kelt életre, az ember pedig tőle kapta a búzát, azaz az életét. A talaj megfelelő művelése, a vetőmag gondos kiválasztása egyaránt fontos feltétele volt a jó termésnek, ahogy a trágyázás s a kedvező időjárás is. A Duna-Tisza köze alföldi részén az eke mellett a szalmahenger, a henger, a fogasborona, a vesszőborona, a Homokhátságon a hegyhúzó voltak a talajmegmunkálás legfontosabb eszközei. Az itt általános szarvtalpas ekét a 19. század második felében szorítják ki nyugati mintára a félvas, köztük a híres Vidacs-ekék. Ma ezt a kemény munkát gépi erővel végzik, forgóelemes magágyelőkészítők, altalajlazí- tók, kombinátorok, szántóföldi kultivátorok, tárcsás boronák használatával. Ebben az egységben a tárgyakat kifejezetten nem enteriőr kialakításával, hanem jelzés- értékű elhelyezésükkel hangsúlyoztuk. Egy- egy kiemelt fotóillusztráció minden témánál megjeleníti a cselekvést. Igyekeztünk úgy válogatni, hogy a kiállított tárgyak használatát is bemutassuk. Ugyanis ellenkező esetben az egykori használati tárgy - főleg, ha különleges esztétikai értékkel sem bír - pusztán megfejthetetlen, idegen dolog marad a 21. századi látogató számára. Az eke, a fogashenger és a tárcsa eredeti bemutatása mellett a homokos talajt szemléltető terepasztalon, mint szántóföldön ki lehet próbálni a fotókon látható eszközök makettjeit. Ezek jelenkori megfelelői, a műanyag, ekét és tárcsát húzó traktorok élethű, méretarányos másai a padlón kialakított terepasztalon, a szemmagasság alatt elhelyezve láthatók, mint másodlagos információt hordozó tárgyak. A vetés különleges munka. A vetés reménység. A vetés során a szó szoros értelmében a jövő évi termés volt a gazda kezében. A „Két víz között", vagyis a Duna-Tisza köze alföldi részén hagyományosan vetőabroszból, vetőzsákból szórták el a magot. A lóvontatta vetőgépek a 19. század második felében a nagybirtokokon jelentek meg nyugat-európai mintára. A parasztgazdaságok csak a 19-20. század fordulójától kezdik használni ezeket, többen társulva egy-egy gép vásárlására. A vetőzsák, a lovak vontatta vetőgép mára múzeumi tárgy, helyüket nagy hatékonyságú gé- piesített gabonavetőgépek vették át. A kiállításra kerülő tárgyak közül aszerint válogattunk, hogy a legfontosabb tárgy, a vetőabrosz/zsák kerüljön a középpontba, melynek használatát fényképen szemléltetjük. Ezzel szemben a legmodernebb technikát képviselő traktor és vetőgép posztamensre állított játékmakettjét helyeztük el. A parasztember az őszi vetéstől az aratásig sem nyugodhatott, hisz a vetést elvihette a fagy, a belvíz, az árvíz, a szárazság, a jégverés, a kártevők, a növénybetegségek. S ha nincs termés, nincs élet... Ezért rendszeresen szemrevételezték a vetést, madárijesztőket helyeztek a búzatáblákba, megjáratták juhnyájjal, hogy sűrűsödjön, s vég nélküli nehéz kézi gyomlá- lással, acatolással küzdöttek a pipacs, a szarkaláb, a kamilla s egyéb gyomok ellen. Napjainkban gyomirtók, vegyszerek, gombaölő szerek, modern permetezőgépek teszik a búzát kártevőmentessé, ugyanakkor megszüntetve annak bio jellegét. A károk és a kártevők elleni védekezés tárgyakkal kevésbé szemléltethető, mivel csak néhány házilagosan készült eszközt használtak hozzá. Míg például a gyomlálást egy-egy acatolóval megoldotta a parasztember, ma vegyszerekkel mérgezik a gazt - és a búzát. A tárgyak erre is felhívják a figyelmet. A főfotóval megdöbbentést kívántunk kiváltani: madárijesztőnek felakasztott madártetemet ábrázol. A hagyományos paraszti gazdálkodás legjelentősebb, legnagyobb munkaigényű, legfe- szítettebb eseménye az aratás volt. Az aratás legősibb eszköze a sarló. A kaszát a 16. szá331
