Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Módszertan - Bognár Anikó–Végh Katalin: Búza–kenyér–élet. Egy kiállítás módszertani kérdései
Bognár Anikó - Végh Katalin A muzeológia eszközeivel kerestük a választ arra, hogy egyetlen évszázad alatt mi tette fenntarthatatlanná azt, ami évezredeken át fenntartható volt. A 20. század elejéig a parasztság - a napjainkban gyakran használt, ám általa nem ismert fogalom - a fenntarthatóság szellemében élt. A biogazdálkodás nem mai találmány, a parasztemberek évezredeken át műtrágya, gyomirtó nélkül termelték meg a mindennapi kenyérnek való gabonát. A kenyér ma is alapvető élelmiszer, ma is főként búzából készül, a búza ma is a földben terem - minden egyéb viszont megváltozott a gépesített mezőgazdasági termelés egyeduralmával. A rendszerváltás után ugyan rövid időre visszatért a hagyományos eszközhasználat, hisz a földkárpótlás során gazdákká vált embereknek nem voltak gépeik, de ez csak rövid kitérő volt e folyamatban. A téeszesítés nyomán átalakult a „föld népe", a munkaközpontú paraszti mentalitás. Mára eltűnt a paraszti gabonatermesztés, az ősi tudás és a parasztkenyér. A hagyományos paraszti gazdálkodás és háztartás, az erőn felüli, sokszor testet-lelket kizsigerelő munkakultúra ma néprajzi tanulmányokban, irodalmi alkotásokban - s kiállításokon él tovább... A kiállítás a Duna-Tisza köze hagyományos gabonatermesztésének és kenyérsütésének bemutatása mellett utal a jelenre. Hogyan zajlik napjainkban az egykor hagyományos munka, milyen gépek, eszközök segítségével jut el asztalunkra a mindennapi kenyér? Időszaki kiállításként nem törekszik a múzeum néprajzi gyűjteményének átfogó bemutatására, sem a behatárolt kor és a téma kimerítő szintézisére. Viszont a kiválasztott téma, a hajdani és a hozzá válogatott jelenkori tárgyanyag lehetőséget ad új szempontú feldolgozásra. A KIÁLLÍTÁS KÜLDETÉSE Célunk az volt, hogy bebizonyítsuk, a néprajzi tárlatok a vidéki múzeumokban is képesek megújulásra, a hagyományos, szokványos témák is képesek újjászületésre, lehetnek érdekesek, eredetiek, sőt meghökkentőek; bebizonyítani, hogy a néprajzi kiállítások nem feltétlenül „porosak", hanem lehetnek kifejezetten látványosak, szórakoztatóak, sőt attraktívak. „Az ismeretekben túltengő, de látványban szegényes vagy értelmezhetetlen kiállítás napjaink élményközösségnek nevezett, folyamatos kép- és hangfogyasztásban élő polgárai számára elfogadhatatlan."3 A kiállítással a néprajztudományt kívánjuk népszerűsíteni, a népi kultúra egy gyakran feldolgozott, „elkoptatott" szeletének feldolgozásával - kifejezetten szokatlan aspektusból megközelítve, s természetesen a paraszti gazdálkodás, táplálkozáskultúra, néphit és kultusz kiállítási témánkat érintő népi használati tárgyait megismertetni. Törekedtünk a hagyományok s a paraszti kultúra tiszteletének erősítésére és továbbadására. A tárlattal nem csak bemutatni, hanem értelmezni is akartuk a tárgyakat, a cselekvést, a hagyományt és a továbbélést. Véleményt formáltunk, ám állást nem foglaltunk. A téma érinti a kulturális antropológia, a szociológia, a kultúrökológia, az agrártudományok s a napi agrárpolitika területét is. A kiállítással utalni szeretnénk arra, hogy a hagyományos értékek, eszközök, technológiák közül számos alkalmazható a 21. század igényei szerint adaptált módon, ily módon hozzájárulva egy helyi erőforrásokra épülő, fenntartható életmód kialakításához. Azt a fajta hagyományos gazdálkodást kívánjuk bemutatni, amely helyi alapanyagokat és erőforrásokat használ, szem előtt tartja az újrahasznosítást, az előállított élelmiszerei vegyszermentesek, a hagyományos életmódhoz kapcsolódó mindennapi tevékenységek, szokások, ünnepek pedig erős és életképes közösségeket hoznak létre. AKTIVITÁS, INTERAKTIVITÁS A természettudományi kiállításokban honosodott meg először az a bemutatási mód, melyet modellek, szétszedhető makettek, filmek, infografikák jellemeznek. A „tudományos játszóház" (science center) a látogatót aktivitásra, tapasztalatszerzésre, cselekvésre ösztönzi. Önmaga fedezi fel a tárgyakkal közvetített üzenetet, ami által az jobban rögzül, a látogató ma3 KÁRPÁTI Andrea - VÁSÁRHELYI Tamás 2013 (6.3. A kiállítási koncepció: ismeretektől a narratíváig) 328
