Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Néprajz - Kürti László: A Kiskunság táncai – antropológiai reflexiók egy régió tánckultúrájáról
A Kiskunság táncai - antropológiai reflexiók egy régió tánckultúrájáról kedik a térség páros táncainak motivikájába. Tehát nem árt a pontosság: a tánctudomány a bukós, lippentős mozdulatokat nemcsak a Dunántúlon, de az egész Észak-Magyarországi és Erdély területéről ismeri.225 így ezek a motívumvariációk inkább egy távolabbi történeti, tágabb európai kapcsolatokra utalnak, amelyeknek a tisztázása még várat magára. A lakodalmak táncait is külön figyelemmel kísérték a tánckutatók, és itt is fel-felbukkan- nak a Kiskunság jellegzetes táncai, de azok is, amelyek tágabb regionális kapcsolatokat tételeznek fel. Például a lakodalmi maskarák tánca, vagy ahogyan Kunszentmiklóson nevezték, a törökös szintén meghatározó rituális-pantomimikus táncformája a Kiskunságnak. A játékos táncról lényegében nemcsak az egész Felső-Kiskunságban (Jászföld, Kun- szentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszállás), de az Alsó-Kiskunságból is rendelkezünk bőven hasonló adatokkal (pl. Bocsa, Üllés), sőt nem kiskun helységek lakodalmi mozzanatai között is jelen volt (pl. Bugac, Orgovány). A lakodalmi tréfás verbuválás - melynek két változata, a felszolgálók toborzása és a mulatságos verbunkos és amely Gömörtől egészen a Dél-Alföldig és Bácskáig kedvelt jelenetként szolgálta a vendégek mulatozását - csak elszigetelten maradt meg a Duna-Tisza közén (pl. Csólyospálos, Kecel). Egyes kiskun településeken Kunszentmiklós és Kiskunhalas lakodalmain kedvelték a szokást, másutt már csak a szövege keveredett helyi vőfélyversekkel, máshol (pl. Ladánybene, Lajosmizse) csak töredékek kerültek elő. Viszont ilyen jellegű tréfás lakodalmi tánchagyomány nincs a Kiskunságtól nyugatra fekvő területeken! A Kiskunhalason és Kiskunmajsán felgyűj- tött, négylábú kisszékkel előadott táncnál érdemes megállni egy pillanatra. A szakirodalomban gyalogszéktánc néven ismert táncforma azért érdekes számunkra, mert fő előfordulási területként a Dunántúl van megjelölve. Valóban élt ott is: Andocs, Berzence, Somogyud- varhely és Vízvár (Somogy m.), valamint Gé- derlak és a Kalocsai Sárköz, de a Dunántúl legnyugatibb részén, az Őrségben is ismerték és járták a mozsártánccal és seprűtánccal együtt, mint a lakodalmak kedvelt szórakozási formá225 MÁNDITY László 2009 397. ját.226 A tánc ilyen irányú területi elterjedését ábrázoló kép azonban egyoldalú, mivel felbukkan még a nagykunsági Túrkevén, a Jó gazdám vót nékem Balog című táncdallal együtt.227 De nem koncentrálódott csak az ország nyugati és kiskun tájegységére, és érdemes itt a kiskunsági kisugárzásra ismét figyelmeztetni. Tápén már a Gyöngyösbokrétás csoport műsorán is láthatta a közönség a kisszéktáncot.228 A vajdasági Kupuszinán (Bácskertes) is járták férfiak a Tóth lányt elveszek kezdetű nótára, kalap-, gyertya-, seprűt -, vánkus-, medvetáncokkal egyetemben.229 Fontos adalék: a bácskertesi „sámlis" dallama a kunszentmiklósi süveges és a kiskunhalasai takácstánc dallamának változata! 230 Hasonló közeli és távolabbi kapcsolatokat más ügyességi táncoknál sem árt hangsúlyozni. A süveges vagy sapkatánc megléte nem egyértelmű, csupán azért, mert Somogybán és Fejér megyében hasonlókat gyűjtöttek fel. A táncot egyébként Apor Péter 1736-os munkájának (Metamorphosis Transilvaniae) köszönhetően már ismeri a történeti kutatás. Az Alsó- és Felső-Kiskunságban (Kunszentmiklós, Szabadszállás, Kiskunhalas), sőt még Cse- mőben is feljegyezték, ahol - érdekesen - nem a közelebb eső Kunszentmiklóson használatos énekre, hanem a Kiskunhalason ismert Volt pénz lefogyott kezdetű nótára járták.231 Ebből a szempontból érdemes ismét a kritikai szempontot hasznosítani, és hangsúlyozni a táncfolklorisztikai szemlélet egyoldalúságát például Erdély és a Kiskunság archaikus és polgárosult tánckultúrájáról. Az előbbiről általános véleményként hangzik el, hogy a „régies vonásait máig megőrző, de ugyanakkor rendkívül fejlett erdélyi tánckultúra" a sapkatáncot nem őrizte meg - a „polgárosodott" és tánchagyományokban szegényebb Kiskunságban viszont számos változatát felgyújtották kutatók!232 226 LUGOSSY Emma 1956 496, MARTIN György - PESO- VÁR Ernő 1954 205-206. 227 LUGOSSY Emma 1956 497. 228 LELE József 1984 229 GUZSVÁNY Szandra 2012105. 230Gönyey szerint a suszterek munkamozdulatait utánzó tánc Kiskunhalason kívül még Tolna megyében is ismert volt, GÖNYEY Sándor 1939 853. Lásd még BODOR Anikó 2003 338. 231 LUGOSSY Emma 1956 495. 232 MARTIN György 1970109., 220. 205
