Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Néprajz - Kürti László: A Kiskunság táncai – antropológiai reflexiók egy régió tánckultúrájáról
Kürti László ti elmélet, hogy az említett négy település az északi irányból dokumentált 18-19. századi jász kirajzás részeként keletkezett! Ha elfogadjuk Bálint Sándor érvelését - és nincs miért kételkednünk a nagyszerű néprajzkutató javaslatában - akkor a Kiskunságban nem csak egy meghatározó déli, azaz szegedi kirajzást kell elfogadnunk, hanem - és ez az én érvelésem - az északi, azaz jász kirajzást is figyelembe kell vennünk. Ez pedig mindenképpen arra a következtetésre serkent, hogy néprajzi-történeti szempontból a Kiskunság mint történeti néprajzi terület semmiképpen sem tekinthető a nyugati dialektus részének. Csak érdekességként említem, hogy Felföldi László a szegedi nagytájról szerkesztett kötetben írt ennek a tájnak a táncairól, de véletlenül sem említette, hogy ez a nagytáj - legalább is Bálint Sándor szerint - a Kiskunság déli településeit is magában foglalja, és ezért ezeket nem is tárgyalta.218 Ugyanebben a kötetben Paksa Katalin pedig mind a négy nagy zenei dialektus motívumait kimutatta a szegedi nagytáj énekes kultúrájában! A táncfolklorisztikai modell tarthatatlanságát tehát a kritikai antropológiai szempontok bizonyítják. A19. századi diffúzionista elméletre visszautaló funkcionalista elméletben az egyirányú mozgás az oka a kulturális javak átadásának, cseréjének és a táncok hasonlóságának. Ez a szemléletmód semmiképpen nem állja meg helyét a 20. század előtti paraszti társadalom többirányú mobilitását tekintve. Árucsere, migráció és javak adása-vevése mindig sokirányú és kölcsönhatásokkal tűzdelt folyamat, és amennyiben beszélhetünk nyugatról történő áramlásról az ország keleti részébe, akkor nyilvánvalóan létezett egy ellentétes irányú, valamint - és ez a területünk történeti-néprajzi irodalmában jelentős hangsúlyt kapott - egy észak-déli mozgás is. A Kiskunság elmúlt háromszáz év történetében jól ismert a népmozgások ténye, de nem annak egyirányú volta. A Kiskunság felől is jelentős volt a kulturális termékek kiáramlására és cseréjére. Jó példáját adta ennek az 1950-es évek Dunapentele (ma Dunaújváros) táncait felgyűjtő Jakab Ilona, aki a táncok közt szerepelő „sudridom" nevezetű sapka- vagy kendőtánc 218 FELFÖLDI László 1978-79 907-922. meglétekor helyesen a somogyi és/vagy kiskunsági pásztorokkal való érintkezést javasolta magyarázatként.219 A táncfolklorista gondolkodás a tánckultúra rögzült, állandó, statikus, egységes voltáról a képzelet szülötte.220 Az elszigetelt, elzárt és évszázados hagyománnyal rendelkező közösségi táncformák meglétének bizonygatása nem veszi figyelembe a folyamatos változás, kölcsönhatások és divatok meglétét.221 Ezt támasztja alá az, hogy a vidék „leghívebb őrzőinek" azt a három Solt vidéki települést jelölte ki a táncfolklorisztika - Ecser, Maglód, Sári -, amelyeket egyébként szlovák telepesek hozták létre.222 Ezeknek a településeknek a táncait csak nagy jóindulattal lehet a Kiskunságot is magában foglaló tájegység meghatározó táncformáinak tekinteni! A táncfolklorisztika rendszerezési gyakorlatát gyengíti az általánosnak vagy hasonlónak nevezett, tipológiailag ugyanabba a kategóriába való sorolás. Az az esszencializmus, amely segítségével helyi sajátosságok tűnnek el, szorulnak háttérbe. A kiskunsági páros táncok ismertetésénél fontos a megjegyezni a helyinek vélt mozdulatokat, mivel egyes magyarázatok megtévesztőek lehetnek. Bugacon megkülönböztették a „lippentőst", amikor „a forgásban lélipentöttek, guggoltak", valamint a gyorsabb „ugróst".223 A lokálpatrióta Nagy Czirok László szerint a halasi „alkotás ebben a formájában másutt nem ismeretes".224 Mándity László éppen az ellenkezőjét állítja, mivel ő a lippentős figurát a sárközi táncok sajátosságának tartja, és erről a tájegységről történt bevándorlással hozza kapcsolatban meglétét. Ezek az elnevezések, ahogyan a kiskunhalasi (és szabadszállási) lippentős vagy a kunszentmik- lósi lippegős felbukkanása frappánsan illesz219 JAKAB Ilona 1958 125. A sudridom elnevezésű kendőtáncot Fejér megyében, Perkátán gyűjtötték még fel PESOVÁR Ferenc 1983 293-294. Kimondottan érdekesnek tartom, hogy a nagy energiával kutatott történeti kapcsolatok mellett senkinek sem jutott véletlenül sem eszébe a kendőtánc, párnatánc vagy széktánc - amelyekre nemcsak Közép-Európában és a Balkánon, de Indiában, Közel-Keleten és Nagy-Britanniában találunk párhuzamokat - eredetét vagy európai rokonságát és elterjedését alaposabban kutatni. 220 WIKAN Unni 1999 62. 221 Lásd erről bővebben BUCKLAND, Theresa 2010. 222 MARTIN György 1970160. 223 SZOMJAS-SCHIFFERT György 2006 65. 224 MÁNDITY László 2009 398. 204