Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Néprajz - Kürti László: A Kiskunság táncai – antropológiai reflexiók egy régió tánckultúrájáról
Kürti László újszállási filmen a nádudvari pásztorok egyike például úgy lengeti a bőgatyáját kezével, mintha mindenkit el akarna maga körül hes- segetni. Ha rákérdeztek volna a kutatók miért tette, nyilvánvalóan elütötte volna egy vicces mondattal, esetleg még annyit sem mondott volna, mivel nem fordított rá figyelmet. A kisújszállási filmen, valamint az itt tárgyalt két filmen egy közös: a pásztorok isznak és mulatnak és táncolnak. Bolond az, aki akkor táncol, amikor nincs kedve, erősítette meg ennek fontosságát Berényi József, egykori ladánybenei gulyás.202 Hasonlót írt egyébként Raffay Anna, az apajpusztai filmezés szemtanúja: a tánchoz az alkalmon, a megfelelő helyszínen és egy megbízható jó társaságon kívül még egy dolog kellett: a jó nóta vagy táncdallam, amit a pásztor szeretett, és magához illőnek tartott. A mulató pásztor mást valóban nem ismert, ahogyan B. Nagy Ferenc nádudvari csikós- számadós érvelt: „nem tudja az ember, hogy melyik népdal. Csak danolja az ember, danol- ja".203 A pásztorok táncát alaposan megfigyelő kutató láthatja, hogy nincs ez másként a táncukkal sem, mozdulataik, a tudatalattiban rejtezve, szinte mechanikusan ismétlődő gesztuselemekkel díszített; apró, finom kéz, kar és fejmozdulatuk sorozata, ami az apajpusztai és bugaci filmeken látott táncokat egyedivé varázsolta. A táncfolklorisztika egyik nagy melléfogásaként a pásztortáncokat mindenáron az eszközös-ügyességi táncok szólisztikus, párbajszerű (botoló) és páros, de nem csoportos formájaként könyvelte el.204 Ezt az apajpusztai, bugaci, kecskeméti és a távolabbi kisújszállási filmre vett anyag, valamint a ladánybenei szöveges gyűjtés egyenesen cáfolja. A kiskun pásztortánckultúra elhalása az első világháború után megkezdődött, és ez a felgyorsult modernizációs folyamat nem kedvezett a tánc átadásának. Tovább segítette a hagyomány erodálását az Erdei Ferenc által kritizált „irányított parasztkultúra", a Gyöngyösbokréta és a későbbi központosított színpadi és a kutatói hozzáállás. Sem a kutatók, sem a művészi produkcióra éhes színházi műsor- és propagandaszervezők nem tisztel202 Berényi József interjú, 2004. 203 Kísérőfüzet, Cuháré, Szeredás együttes kiadványa, Hajdúsági népzene, 2005. 204 MARTIN György 1970 48-49. ték kellőképpen a pásztorok tánctudását és egyéniségét, ami tovább erősítette annak elhalását.205 Erre utalt Volly István visszaemlékezésében, amikor a hortobágyi és a kiskunsági pásztorok budapesti színpadi szerepléséről írt: „a pásztorok mindössze egy-két, három férfitáncos Hortobágyról, és még néhány helységből - egyazon színpadi képben álltak ki. Ez a megoldás hagyományossá vált".206 A mostoha bánásmód eredményeként egyre kevesebb pásztort találtak, aki a nagyszínpadon ismeretlen más pásztorral és a még ismeretlenebb nagy cigányzenekarral együtt kiállt volna táncolni! A pásztor szívesen táncolt magában vagy inkább többedmagával, de csak akkor, ha a „komákkal" járhatta együtt.207 Továbbá: a pásztorokra egyáltalán nem volt igaz, amit Gönyey Sándor írt, hogy „a faluban mindenkinek kell tudni táncolni".208 Ahogyan a bugaci és az apajpusztai adatoknál láthattuk, ha csoportban együtt táncoltak, akkor sem volt előírás arra nézve, hogy milyen formációban kell táncolniuk, de arra sem, hogy bármilyen térformát alakítsanak ki. A csoportos táncban is inkább amorf, kötetlen táncolást preferálták, ha egy-egy pillanatban összeakaszkodtak, sőt még kört alakítottak, akkor a pásztorok az egymásrautaltságukat, összetartásukat fejezték ki. Erről írta a jó megfigyelő képességű Lükő Gábor kissé romantikusan ugyan, hogy „a végtelen puszta szorosabban zárja össze a pásztorokat, mint a börtön négy fala a rabokat".209 Ez a fajta táncolás azonban a Gyöngyösbokréta szervezőinek szemében nem felelt meg a színpadi elvárásoknak. így már jobban tetten érhető a pásztorok tartózkodása bármilyen megrendezett színpadi fellépéstől. A pásztorok sajátos zene- és tánckultúrája mellett még számos más tényt is figyelembe kell venni. A Kiskunságban valóban hiányzik a lánykarikázó, de ez nem egyedi jelenség. Nyugat- és Dél-Dunántúlon sem található 205 ERDEI Ferenc 1957 259. 206 VOLLY István 1977 364. 207 Több pásztorember visszaemlékezései közt mesélt erről az erős öntudatos viselkedésről. A lajosmizsei Szó- rád József, aki juhász volt, említette, hogy „koma csak komával táncolt, béressel, paraszttal, véletlenül se, eggyel se". A ladánybenei volt gulyás Berényi József erről azt jegyezte meg, hogy „bolond az, aki mással tánccol, mint akivel tud". 208 GÖNYEY Sándor 1958133. 209 LÜKŐ Gábor 1940102. 202
