Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Néprajz - Kürti László: A Kiskunság táncai – antropológiai reflexiók egy régió tánckultúrájáról
Kürti László Tehát a Sárköz és a Duna mente kapcsolatát kihangsúlyozva abba a dialektusba, ahová Somogy, Rábaköz és a nyugati palócság tartozik. Azonban kérdéses az, hogy a kiskun települések közül Kunszentmiklós 1930-as évektől felfelé ívelő sikertörténete mennyiben járult hozzá az esszencialista megközelítés általános, modernista problematikájához.* 21 Hiszen nem tagadható az, hogy a kiskunságiság bizonyításának egyik legtöbbet szerepeltetett településének hagyománya az 1930-as években fellángolt Gyöngyösbokréta-mozgalom hatására éledt újjá, igaz, már 1930 előtt is mozgolódott a helyi értelmiség egy csoportja ennek a felújításán.22 Kunszentmiklós táncait ezért sikerült lejegyezni és filmen rögzíteni az évtized során. így vált ismertté a menyasszonytánc, a törökös, a tréfás verbuválás, a farkastánc (macskatánc), a csibetánc, a kacsingatós, a sapkatánc (vagy takácstánc, kucsmatánc), a női „süvegös", a juhásztánc (kun legényes), az agglegénytánc, a körverbunk, valamint a seprűtánc.23 Ez a kitüntetett szerep azonban nem takarhatja el azt, hogy Kunszentmiklóssal ellentétben a többi kiskun település tánckultúráját mellőzte a tánckutatás, ami jóformán lehetetlenné tett bármiféle későbbi összehasonlító munkát. Mint fentebb már utaltam rá, a néprajzi-történeti szempont hiánya a táncfolklorisztikában teljes bizonyosságot nyer, ha alaposabban megvizsgáljuk a kiskunsági táj táncait és táncos szokásait, és csak azután teLőrincz 1802-es valamint Palugyay Ignácz és Lukács Ignácz 1854-es térképén is jól látható az, hogy a Kiskunság nem három, hanem négy területből áll. Ezt erősíti meg Bállá Antal 1793-as Pest-megyéről készített térképe is. Az Alsó-Kiskunság egy terület; a Felső-Kiskunság viszont három elkülönülő részből áll. Összefüggő Lajosmizse-Fülöpszállás-Kunszentmiklós háromszög; ettől elszigetelten található északon Kiskun- lacháza, és teljesen önálló sziget Jászkarajenő-Kocsér a legkeletibb részen. Megtévesztő a Kiskunság köz- igazgatási beosztásának változása a 19. század közepén. A régió 1850-ben kettő (Kiskunfélegyházi, Kun- szentmiklósi), ez után pedig valóban három járásba (Halasi, Félegyházi, Kunszentmiklósi) lett beosztva. 21 A kultúra és az esszencializmus problémájáról GRIL- LO, Ralph 2003. 22 A Paulini Béla vezette, 1931 és 1944 között nagy népszerűségnek örvendő Gyöngyösbokréta-mozgalomról PÁLFI Csaba 1970, GALAMBOS Sándor 1989. 23 Az első szöveges leírás, fényképpel és kottával Gönyey Sándornak köszönhető, aki a süveges, a juhásztánc és a verbunk formáját megörökítette. GÖNYEY Sándor 1936 214-218; LUGOSSY Emma 1956 466,477,492-493, 555-558; SZOMJAS-SCHIFFERT György 200612-13. szünk javaslatot a terület hovatartozására. Mielőtt erre rátérnénk, szükséges tisztázni, hogy a terület történeti és néprajzi sajátosságai miben nyilvánultak, nyilvánulnak meg. így a kiskun népi kultúrával kapcsolatban több kulcsfontosságú tényt nem árt leszögezni, egy-két gondolatot tovább árnyalni, amelyek a terület sajátosságaira irányítják a figyelmet, és amelyek nélkül nem lehet világosan látni az idetartozó települések autonóm voltát. Területünk táji-történeti adottságból eredően erős lokális etnoregionális tudat fejlődött ki, aminek kevésbé a középkor betelepült kunjai voltak az okozói, mint inkább - és ebben erős egyetértés mutatkozik a történészek, levéltárosok, régészek és néprajzkutatók részéről - az 1745-ös redempcióból újjászülető új társadalom. Ezt úgy a Jászság, mint a Nagykunság több-kevesebb sikerrel örökölte, ahogyan a társadalmi átrétegződés, a nagyállattartásra, majd az intenzív mezőgazdaságra való áttérés megtörtént. A másik fontos jellemzője a területnek az, hogy a közeli és távolabbi történelmi mezővárosok nélkül valószínűleg másként alakult volna a történelme. Sőt, a különféle kincstári, főpapi és nemesi nagybirtokok elszórt településeinek, „kis népszigetnek" (Kecel, Abony, Akasztó, Izsák stb.) vagy a nemzetiségi települések kultúrájának hatását sem szabad elfelejteni a terület taglalásánál.24 A régió történeti-néprajzi belső tagoltságában sajátos színfolt az Alsó- és Felső-Kiskunság elválasztódása, valamint egy 18-19. században ismert területe: a Jászföld. Valójában az Alsó-Kiskunság területére történt az első jászsági kirajzás (Dorozsma, Félegyháza, Majsa, Üllés) az 1710-1740-es évtizedekben, majd az 1800-as években Felső-Kiskunságba érkezők hozták létre a Jászföldet. A terület elnevezése a Felső-Kiskunság mára már elfeledett északi része, amely a 18. századtól jászsági tulajdonba került pusztákat - Bene, Lajos, Mizse, Kocsér és Karajenő - foglalta magában. Ebből az utóbbi kettő, valamint az előbbi három képezett elkülönülő, összefüggő területet.25 Az 1876 utáni közigazgatási átrendezés 24 BÁRTH János 2010 5-13. 25 A délebbre, Kiskunfélegyháza és Kiskunmajsa között fekvő Jászszentlászló, bár szintén jászsági tulajdon volt, már az Alsó-Kiskunság része és nem tartozott a 19. századi Jászföld területéhez. Benépesítésében a környék lakossága vett részt. 180
