Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Néprajz - Kürti László: A Kiskunság táncai – antropológiai reflexiók egy régió tánckultúrájáról
A Kiskunság táncai - antropológiai reflexiók egy régió tánckultúrájáról tehát a Dunántúl teljes egészét magában foglaló dialektusban maradt.14 Joggal vetődik fel a kérdés: mi történt vagy mi változott meg a két mű megjelenése, azaz az eltelt mintegy hét év alatt? Történt-e további kutatás, táncfolklorisztikai gyűjtés, ami a Kiskunság feltá- ratlanságát és ismeretlenségét megszűntette volna? A válasz tömören: nem, és ennek ellenkezőjét maga Martin György sem bizonyította, mivel az idevonatkozó irodalom ismertetésekor egyetlen egy olyan publikációt sem sorolt fel, amely 1964 után keletkezett. Sőt, a kiskunsági tánckultúrára vonatkozóan csak az 1930-1950-es évekből ismert munkát citált, de maga és népzenekutató kollégája, Halmos István először és utoljára 1960 szeptemberében végeztek terepmunkát Fülöpházán, valamint Kecskeméten és környékén.15 A szerző a Magyar tánctípusok és táncdialektusok című munkájában apologetikusan fejtette ki nézeteit a terület tánckultúrájával kapcsolatban: „a megjelölt területet a hiányos gyűjtések miatt csak néhány jellegzetesebb folt alapján tudjuk áttekinteni".16 Ez a kitétel a későbbiekben többször is felbukkan, ami annyit jelent, hogy az eltelt évtizedek alatt jóformán semminemű kutatás nem folyt, s ha folyt is, területünket még mindig fehér foltként tartja számon a tánctudomány, csökönyösen ragaszkodva az 1960-as évek dialektusi szemléletéhez.17 Alapos és kritikai olvasatkor kiderül, hogy a dunai vagy nyugati táncdialektus definiálása elnagyoltan és ellentmondásosan jelentkezik abban a táncfolklorisztikai rendszerben, amelyet Martin halála után kollégái és tanítványai vittek tovább. A Duna-Tisza közét egy általánosan ismert, szegényes tánckultúrával és kevéssé érezhető regionális tagoltsággal igyekeztek jellemezni, aminek alapját a „korábban polgárosodó s éppen ezért kulturális szempontból egységesülő parasztság"-kép adta.18 A kánonná merevedést bizonyítja például az üveges és a sapkatánc mint „a nyugati 14 MARTIN György 1970159-162. 15 MARTIN György „Jelentés az 1960. IX. 9 - IX. 16-ig tartó Kecskemét környéki néptáncgyűjtésről". Magyar Tudomány Akadémia, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Zenetudományi Intézet, Népzene- és Néptánckutató Osztály Archívuma, 715. 16 MARTIN György 1970159. 17 FELFÖLDI László - PESOVÁR Ernő 1997 231. 18 MARTIN György 1970 20-22. dialektus sajátjai", talán ezért említették a kiskun területen előforduló táncok között a sapkástáncot, éppen a nyugati dialektushoz tartozás példájaként. A Kiskunság dunai táncdialektusba való beillesztéskor Martin György lényegében csak egy településre (Kunszentmik- lós) és egy táncforma (körverbunk) meglétére, valamint egy másik (karikázó) teljes hiányára összpontosított. A többi kiskun táncformáról - mint például a törökös, ugrós, csárdás, ver- bunk, süveges - csak egy-két mondatos megjegyzésre szorítkozott. TÖRTÉNETI ÉS NÉPRAJZI KERETEK Bármilyen nagy tisztelet is övezi a magyar táncfolklorisztika úttörőinek munkásságát, be kell vallani azt, hogy a Kiskunság tánckultúrájának vagy annak finom eltéréseiben lévő különbségek érzékeltetésére modelljük hiányos, és számos, eddig meg nem válaszolt kérdést vet fel. Az egyik legalapvetőbb probléma az, hogy a táncfolklorisztikai dialektusok nem fedik és nem is közelítik meg az ismert népzenei, és népnyelvi dialektusokat. A népzenekutatásban a néprajzi tájegységek beosztásában a Kiskunság az alföldi tájegység része, míg a nyelvészek által felállított nyelvjárási, táji tagoltság a Kiskunság esetében evidencia: a régió a tíz népnyelvi dialektusból a dél-alföldiben helyezkedik el, Szeged és Baja környékkel együtt.19 Ez az alapprobléma illusztrálja azt a homogenizáló megközelítést, amely egysíkú képet rajzolt a kiskun tánchagyományról. Ennek köszönhetően az egész régiót, bár a Duna-Tisza közének jellegzetes, igaz, nem összefüggő része, a magyar táncfolklorisztika nem a középső vagy tiszai dialektushoz, hanem az ún. dunai vagy nyugati táncdialektushoz sorolta.20 19 JUHÁSZ DEZSŐ 2001 278-280. 20 Érdekes a belső tagoltságról kialakított kép. Bárth János szerint a „A Kiskunság nem összefüggő, hanem három részre tagolódó, meglehetősen cikk-cakkos szélű terület", BÁRTH János 2010 7. A tévedést illik helyesbíteni. Már az 1699-es Pentz-féle kamarai összeírástól, de sokkal pontosabban Bedekovich Lőrincz 1799-es leírásától és 1802-es térképétől lehet nyomon követni a Kiskunság területének pontos határait; Horváth Péter (1823), Örkényi Ferenczy József (1844), Palugyay Imre (1854), és Fekete Lajos (1861) tovább ismétlik, illetve helyesbítik a puszták sorsának alakulását. Bedekovich 179
