Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)

Néprajz - Bereznai Zsuzsanna: Madonna Modesta Kecskeméten – avagy egy reneszánsz anekdota világjárása

Madonna Modesta Kecskeméten - avagy egy reneszánsz anekdota világjárása csak virágzik, meghozza pirosló körtéit, és soha nem vesszük észre, hogy ott rohadnának el a gallyak közt. Valaki mindig letépi, meg­eszi. Hidd el nekem, bátyó." Mikszáth nem véletlenül ismétli meg ki­sebb módosítással a körtefa-szimbólumot egy köteten belül mindkét román tárgyú el­beszélésében, hisz a románlakta hegyvidékek vándorainak szomjúságát enyhítő útszéli gyü­mölcsfát Jósika Miklós is megénekli egy erdé­lyi táj leírásában, sőt Mihail Beniuc népi ihleté­sű versében, Az útszéli almafában (Marul de lingá drum) is megjelenik ez a kép:63 „Út menti almafa, szabadon állok, ágaim piros gyümölcsöt kínálnak. Jöjj, vándor, végy belőlük mit sem félve, senkinek sem kell számot adnod érte..." (Tótfalusi István fordítása)64 Hiába kérlelte Nástyát a gazdag Petru is. A jóravaló román legényt szelíd szavaival jel­lemzi az író: mondatritmusban szerkeszti a legény beszédét, melyben az azonos mondat­részek ismétlése nyomósítja az érzelmi szituá­ciót: „Minden ezüstömet, minden aranyomat neked adom, Nástya. Rétemet, földemet, min­den állatomat". A kérők sorában találjuk még Juont, a bíró fiát, s ugyancsak eleven párbeszéd kerekedik ki a pópa nyalka diákfiával való találkozáskor is. Élőbeszédre jellemző szófordulatok élénkí­tik mondatait: az apró, lényegtelennek látszó, de a beszéd menetében lényegessé váló pótsza- vak( „biz", „no-no", „no, nézd", „egyébiránt"). Ahogy Nástya csűri-csavarja a szót, ahogy fondorlatoskodik: ez is életszerűen, könnyed természetességgel jelenik meg: No-no - fe­nyegette meg Nástya a diákot szende pironko- dással - Oh, te selyma. No, nézd meg, mit ki nem talál! Majd meglássuk egyébiránt, meg­lássuk. .. Hozz egy pár újdonatúj bocskort, és gyere el vasárnap délután!" A bocskorkérés csak most válik komikussá igazán, s nem tudjuk mire vélni, hogy miért kér Nástya bocskort először Juontól, a bíró fiától, majd a pópa fiától is. Ezt az epizódot ugyancsak humoros anekdotázással folytat­ja, melyben a komikum forrását az adja, hogy az író - miközben az anekdotikus kitérőt pa- tetikus, biblikus hangon vezeti be -, egyben agyon is csapja a „fennkölt" mondanivalót a bocskortárolás praktikus módozatainak rész­letező, „prózai" felsorolásával: „S lön, hogy megtelt lassankint a Nástya háza bocskorok­kal. Egész garmadával álltak. Hogy az egér hozzájuk ne férjen, úgy voltak felaggatva kö­rös-körül a szobában madzagon, mint a ku­korica szokott lenni. De volt még azonfelül a szuszékban is, sőt a padlásra is jutott. Majd egy eleven fordulattal folytatja: amit ugyanis az író nem akart elmondani, illetve a szereplővel nem akart elmondatni, azt a maga ízlésére formált közvélemény szájába adta. Ezzel teremtette meg stílusának azt a vibráló, eleven, szellemes jellegét, melyet annyira hoz­zánk közelállónak érzünk:65 „Az ismerősök, a szomszédok váltig csodálkoztak, hogy mire való lesz Nástyának az a temérdek bocskor". Az író itt részben maga tesz megjegyzést, részben a szereplőket beszélteti, (szabad füg­gő beszéd) „Alig van (vagy talán nincs) magyar író, aki annyira a beszélt nyelvhez igazítaná elő­adását, mondatainak nyelvi-stiláris megfor­málást, mint Mikszáth" - írja róla Kozma De­zső.66 A bocskorok titkát kutatja az egész falu. Hiába keresi fel Nástyát Iliána anyó, Nástya csak kineveti a vénasszonyt. S amikor a vá­rosból jött tímár is hiába kéri tőle a bocskort, az emberek még inkább azon törik a fejüket, hogy mit csinál majd Nástya a sok bocskorral. A jelenetek itt sem egyszerűen egymásra kö­vetkeznek, hanem egymásba olvadnak, nincs közöttük hézag, nem válnak el egymástól. A párbeszédes részt ismét az író közbeszó­lása szakítja meg: „így volt, szóról-szóra így volt" - bizonygatja, közvetlen hangon fordul az olvasóhoz, egymást követik az anekdotázó stílus fordulatai: „Sok mindenfélét fecsegtek. Mert tudjátok, milyen ostobák a kíváncsiak... Mert évek jöttek, mentek, s még mindig nem derült fel a különös titok. Egy komikus metaforasorozattal vezeti be az író az eddig titokzatos események megol­dását. S hogy e komikus szerkezet is természe­tesen illeszkedik bele a szövegbe, ennek okát 65 HERCZEG Gyula 1979 237. 66 KOZMA Dezső 1977 55. 63 ENGEL Károly 1960 8.1003-1007. 64 BENIUC, Mihail 1967117-118. 171

Next

/
Thumbnails
Contents