Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Néprajz - Bereznai Zsuzsanna: Madonna Modesta Kecskeméten – avagy egy reneszánsz anekdota világjárása
Madonna Modesta Kecskeméten - avagy egy reneszánsz anekdota világjárása A humanista tudósok és művészek úgy viselkedtek, mintha „a történelem hatalmas amfiteátrumában állnának" - igyekeztek színpadiasán viselkedni, s eszmecseréikhez gyakorta a természetben találtak megfelelő környezetet: a várostól távoli ligetek, rétek voltak legkedveltebb színtereik. „A humanisták érintkezésének nélkülözhetetlen tartozéka volt az árkádiai környezet, az ékes, látványos keret, legyen az falusi táj vagy an- tikizáló enteriőr, kellett hozzá zenei kíséret, derűs mulatság és értelmes rend."10 Landino Disputationes Camaldulenses című írásában a humanisták egy elhagyatott szent helyen találkoznak, a tudós társaság egy erdős domb tetejére kapaszkodik fel, hogy ott „a tudósok a madarak énekét és a patak szelíd csobogását hallgatva bölcs és ékes gondolatokat cseréljenek". „A lant kísérte tánc után vita kerekedik a férfiak és nők viszonyáról. A társaság tagjai novellákat mesélnek, közben kifejtik nézeteiket a szerelem elméletéről." 11 Ez az időtöltés juttatja eszünkbe azt a társaságot is, akik a Dekameronban a pestis elől menekülnek12, s ugyanilyen „reneszánsz kompánia" az a társaság is Murano szigetén, hol Straparola farsangozó ifjai adták elő meséiket. Ugyanilyen környezetet ír le Bembo az Asolaniban: a beszélgetések egy kertben folynak, a márvány mederbe terelt patak és a tudományos traktátus novellákkal váltakozik.13 Gian Francesco Straparola Lombardiában, a Bergamo tartománybeli Caravaggio városában született 1480 körül, halálának pontos időpontja sem ismeretes: 1557 után halt meg szülővárosában vagy Velencében, esetleg másutt. Straparola14 olasz író és költő volt, aki fiatal korában Petrarca modorában alkotott szonetteket. Verseskötetét - Canzoniere 'Daloskönyv' - 1508-ban és 1515-ben adták ki Velencében. E kötetben a szonetteken kívül strambottói és capitolói is olvashatók. A strambotto olasz strófaforma, melyek többnyire szerelmi érzelmeket szólaltatnak meg, de ismeretesek szatirikus strambottók is - egyes feltételezések szerint eredetileg rövid 10 BATKIN, Leonyid 1986 203-207. 11 BATKIN, Leonyid 1986 206-207. 12 BATKIN, Leonyid 1986 208. 13 BATKIN, Leonyid 1986 208. 14 A Straparola gúnyos értelmű szó, jelentése: 'fecsegő', 'szószátyár', 'aki sokat beszél'. szatirikus ének volt. Származása - túl azon, hogy népdalként keletkezett - ugyancsak vitatott: Szicíliát és Toscanát egyaránt tekintik szülőföldjének. A mai feltevések szerint a műköltészet hatására jött létre.15 A capitolo pedig olasz versforma és verses műfaj, melynek eredete a 14. századra nyúlik vissza, amikor még moralizáló, tanító jellegű történet volt, a későbbiekben pedig egyre inkább a személyes és közéleti szatíra versformája lett.16 Straparolával kapcsolatban - Petrarca mellett - meg kell említenünk egy másik olasz költő, író, kritikus nevét is, akinek meséjét a Le Piacevoli Notti novellái között is szerepelteti. Pietro Bambo 1470-ben született Velencében, s 1547-ben Rómában halt meg. Nemesi család sarja volt, aki atyja kíséretében Firenzében járva kapcsolatba került Lorenzo de' Me- dicivel, körével és az újplatonista akadémiával. Messinában, Velencében és Padovában is folytatott tanulmányokat. Mint tanulmányíró, a platonista szerelem elméletével foglakozott irodalmi tevékenysége kezdetén. A szerelmet az élet központi kérdéseként tárgyalja - ezzel a szerelem létjogosultságát a korabeli egyházi világnézettel szemben elméletileg is sikerült bizonyítania. A petrarcai szerelmi misztikát egybeötvözi a firenzei újplatonozmus alkotáselméletével - s mindezt mint művelt életeszményt adja elő. Bambo legfőbb jelentősége abban rejlik, hogy elindította a szerelmi értekező prózát mint általános udvari divatot. Legfőbb tette azonban a 14. századi Firenze szerzőinek, főként Petrarcának és Bocacciónak a nyelvi kanonizálása, mely az olasz irodalmi nyelv kialakulásához vezető út fontos tényezője.17 Straparola költő és író volt, de széles ismertséget szerzett meséivel is - a folklórkutatók Európa első népmesegyűjtői sorában is számon tartják. „Az itáliai hagyományokba illeszkedő elbeszélés-gyűjteményt a folklorisztika az első, nyomtatásban megjelent európai mesegyűjteményként tartja számon, mivel néhány, a későbbi évszázadokban népmeseként, a szóbeliségben hagyományozódó tündérmeseként 15 HERCZEG Gyula 1992 673-674, HERCZEG Gyula - SZEPES Erika 1992 668-669., RÓNAI Mihály András 1999 317-318. 16 HERCZEG Gyula 1972 54. 17 KARDOS Tibor 1970 817. 163
