Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Kürti László: Lakodalmak, vőfélyek és vőfélykönyvek a Felső-Kiskunságban
Lakodalmak, vőfélyek és vőfélykönyvek a Felső-Kiskunságban Várja a vőlegény türelmetlenségben, Szánják meg a szegényt, már ne szenvedtessék, Hanem a menyasszonyt karjába vezessék! Másfajta kikérés (Szárúd) Menyasszony s vőlegény egymást megszerették, Sorsukat egymásnak a kezébe tették, Egymásnak akarnak ezentúl csak élni S ma megyünk e frigyre égi áldást kérni. Itt áll a vőlegény s vele jött násznépe, Hogy az Úr házába rendben elkísérje. S mert e házban lakik ő gyönyörűsége: Illő tisztelettel bejöttünk hát érte. A kedves menyasszonyt adják hát ki nekünk, Hogy a nagy templomba eljöhessen velünk. Siessünk szerettim, tegyük meg az utat, Lám az óra is már kellő időt mutat, Ne hagyjuk ránk várni a plébános urat. Másfajta beköszöntő, kikérés (Gazdag Zsolt): Házigazdának jó napot kívánok, Én itt a vőlegény követeként állok. De míg e háznál, kérem, bemutatom magamat, Hallgassák meg csak elhangzó szavamat. Vőlegényünk szépen arra adta szavát, Hogy kérjem ki neki kedves szép menyasszonyát. Mert esküvőre vinné ő házasság céljából, Szűkén van ő most szavaknak híjából. Mert vőlegény barátom se eleven, se holt, Pedig ma reggel a pálinkaivásnál semmi baja se volt. Most meg engem vádol, bennem keres hibát, Miért nem vittem neki oda drága kis menyasszonyát. Hát kérem, adják elő hatalommal, Hogy vihessem hű párjához bátor jutalommal. Most meg szeretném kérni a kedves örömapát, Hogy vezesse elő nekünk az ifjú arát! A menyasszony búcsúztatása (Szórád) Tisztelt vendégsereg, egy kis szóra kérem, Egy pár szót indítok, amíg végét érem, Egymás iránt való igaz szeretetre, Isten s ember előtt való szép életre Tesz ma fogadalmat menyasszony és párja, Ki az elindulást már alig hogy várja. Míg hát elindulnánk a templomi útra, Szenteljünk néhány szót mostan a búcsúra. Mert méltó, hogy midőn ily útra indulunk, Isten s ember előtt híven beszámoljunk. Most a hegedűnek némuljon zengése, S sarkantyúnak is szűnjön a pengése, Mert búcsúzásomnak mos leszen kezdése, Legyünk csendességbe, míg leszen végzése. A mátka búcsúzik édes szülőitől, Szívéből szeretett jó testvéreitől. Szólana, de nem tud, látom bús arcáról, Én tehát elmondom, mit elméje gondol. Búcsú az atyától Elsőben is, atyám, szóm hozzád fordítom, Búcsúzó beszédem zokogva indítom, Köszönettel veszem atyai voltodat, Hogy ápoltál engem, kedves leányodat. Az egeknek ura te öregségedet, Gyámolítsa értem, te szép vénségedet. Az élők sorában tartsa életedet, Frissítse mindenkor az egészségedet. Dicsőség először a nagy magasságba, Istennek, ki lakik fénylő boldogságba. Ki rendelt énnekem egy igaz társat, Kivel parancsai szerint híven járjak. Reszketnek ajkaim belső félelemtől, S még jobban remeg a szívem szeretettől. Engedj meg jó atyám, ha megbántottalak És ha téged sokszor háborítottalak. Köszönöm atyai hű szeretetedet, Az Istenre kérlek, engedd el vétkemet, Hogy el ne veszítsem az én szegény lelkemet. Köszönöm atyai hű szeretetedet S melyet nem érdemiek: gondviselésedet. Áldjon meg az Isten, szívemből kívánom, Ezzel be is végzem tőled búcsúzásom. Búcsú az anyától (Szórád, Veszelszki) Édes anyám, mikor tehozzád beszélek, A szívemben akkor nagy fájdalmat érzek, Teneked köszönöm, hogy e földön élek, És hogy felneveltél: hálát adok néked. Te irányítottad eddig az utamat, Örömmel töltötted be mindem valómat. És adtál énnékem mindenféle jókat, Isten rendelése, hogy tőled elváljak. S választott férjemmel külön utat járjak. 233
