Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Régészet–Antropológia–Numizmatika - Knipl István: Hajós régészeti topográfiája
Hajós régészeti topográfiája haraszt, törpenyír visszaszorulásával párhuzamosan az erdei fenyő, közönséges nyír dominanciája nőtt meg, megjelentek az enyhébb éghajlati viszonyokat jelző tölgy-, hárs-, és szilfák, és zárt, vegyes lombozató tajga alkotta galériaerdő borította a jégkor végén a dunai árteret. A magasparton eltűntek a tundrális elemek, erdei fenyő és nyír ligetekkel tagolt füves sztyepp fejlődött ki a homokkal és lösszel borított száraz felszíneken. A magaspart növényzeti fejlődésének legjelentősebb vonása, hogy a mérsékelt övi fák előretörése ellenére a kontinentális sztyeppelemek fennmaradtak, a mélyebb helyzetű talajvízszint következtében az erdőzáródás nem történt meg, és a holocén első felében is erdőssztyepp vegetáció maradt fenn. A Krisztus előtti 7-6. évezred fordulóját követően a szárazföldi vegetációban jelentős, erőteljes változások következtek be. A medreket a kora holocén során szegélyező füzesek, keményfás ligeterdők visszaszorultak, és ezzel párhuzamosan a lágyszárúak (többek között ürömfélék, őszirózsafélék) fokozatos terjedése figyelhető meg. A vegetációváltozás a magasparton is megindult. A területen kisebb tölgyes foltokkal tagolt meleg kontinentális sztyepp (ürömfélékben, fészkes- és ernyősvi- rágzatúakban gazdag lösz és homokpuszta) fejlődött ki. Ugyanekkor a mintákban egy jellegzetes, valószínűleg kiterjedt égetés következtében kialakult pernyecsúcs is jelentkezik. A pernyecsúcsok megjelenése nagy valószínűséggel a termelő gazdálkodást folytató közösségeknek a megjelenésére, megtelepedésére és környezetre gyakorolt hatására utal. Bár a neolit közösségek technikai szintje látszólag fejletlen volt, a növényzet kiterjedt égetésével és megbontásával mégis jelentős kiterjedésű eróziót, talaj- és üledékáthalmozódást, valamint vegetációváltozást indítottak el. A környezetre gyakorolt emberi hatás a neolitikum végén, a rézkor kezdetén (a Lengyel kultúra kifejlődésének idején), a Krisztus előtti 4. évezred végén érte el egyik maximumát. Az ekkor kialakult emberi hatást a kora a korra jellemző környezet bemutatásával kezdődnek. Ezúton szeretnék köszönetét mondani Sümegi Pálnak az őskörnyezet feldolgozását lehetővé tevő adatokért, továbbá kitartó támogatásáért. bronzkorig nem haladta meg egyetlen, a területen megtelepedett, vagy kialakult emberi közösség hatása sem.27 A „neolitikus forradalom" (termelő gazdálkodásra áttérés), hatására jelentősen megnőtt egy-egy terület eltartó képessége. A kialakuló demográfiai nyomás hatására a neolit közösségek kiterjesztik szállásterületeiket. Előretörésük lépcsőzetesen valósult meg. A korai neoli- tikumban (Kr. e. 7-6. évezred) az élelemtermelő közösségek legészakibb elterjedési területe a Kárpát-medence területén volt. A korai neolitikum időszakában (Kr. e. 6000-5500/5400) a Dunántúl területén a Balaton magasságáig a Starcevo-kultúra népessége telepedett meg. Ugyanekkor a Tiszántúl területén a Kunhegy es-Beretty óúj falu vonaltól délre és a Duna-Tisza köze déli részén a Körös-kultúra terjedt el. A Körös-kultúra Duna-Tisza közi elterjedésének északi határa minden bizonnyal a mai Hajóstól északra, ahhoz igen közel lehetett. Ugyanakkor szintén ezen a területen volt a Starcevo-kultúra és a vele szoros rokonságban álló Körös-kultúra határa is.28 A Kalocsai-Sárköz területe jelenlegi ismereteink szerint, a neolitikum teljes időszakában - és sokszor későbbi korszakokban is - kultúrák találkozásának helyszíne és egyben határterülete volt. Ekkor még nem a Duna folyása jelentette a határvonalat, hanem sokkal inkább annak közvetlen környezete.29 Vidékünkön a határvonal sok esetben a dunai ártér szélén található magaspart lehetett, mely minden bizonnyal nemcsak fizikai, hanem kulturális választóvonalat is jelentett. A terepbejárás során 16 lelőhelyen találtunk neolit megtelepedésre utaló nyomokat.30 (2. térkép.) A lelőhelyek közül nyolc esetében31 biztosan a Körös-kultúra nyomait találtuk meg.32 * * * * Telepeik minden esetben az egykori 27 Knipl István - Sümegi Pál 201149. 28 Visy Zsolt (főszerk.) 2003 98. (térkép) 29 A Solt-Pesti síkság a neolitikum időszakában a Dunántúlhoz tartozó terület volt. T. Bíró Katalin 2003 100. 30 11., 13., 17., 22., 26., 27, 53., 72., 80., 83., 84., 89., 93., 99., 104., 110. lelőhelyek. 31 26., 72., 80., 89., 93., 99., 104., 110. lelőhelyek. 32 A szomszédos Homokmégy területén, 15 lelőhelyen kerültek elő a Körös-kultúra leletei. Tóth Katalin 1998 61.; Császártöltésen jelenleg nem ismerünk a kultúrához köthető lelőhelyet. Knipl István 2004 184. Ennek minden bizonnyal földrajzi elhelyezkedése az oka, ugyanis Császártöltés sárközi területe az ártér legmélyebben fekvő része. 9
