Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Kürti László: Lakodalmak, vőfélyek és vőfélykönyvek a Felső-Kiskunságban
Kürti László Úgy örvendezzetek sok szép gyermekekkel. Mindezeket tiszta szívemből kívánom, Végre mindnyájunkat a Teremtő áldjon! Vacsora utáni tréfás szöveg, Ludas Matyi játék (Gazsó, Gazdag): Hogy ez az édesapám én is így gondoltam. Csak aztán szöget ütött fejembe a dolog, Hogy én elvenni vajon milyen kislányt tudok. Mert szerintem mind szép, szeretni mind tudnám, Csak az a kérdés, hogy a sok közül, melyik jönne hozzám. A faluba, a faluba minden lányos házhoz bekopogtam, S képzeljék az első nap csak negyven kosarat kaptam. S az egyik, az egyik aszonta nem megy még férjhez, Másik aszonta, nem megy csak uras legényhez. A harmadik, a harmadik az bevallám Tíz évvel volt idősebb az anyámnál. Negyedik, a negyediknél nem is volt mit követelnem, Az kereken megmondta: kicsi az én jövedelmem. S ezek után, félve néztem széjjel, Képzeljék, nem tudtam aludni egész éjjel. Kerestem, kutattam, hogy mi az oka annak, Hogy nékem a lányok úgy hátat forgatnak. S mert, hogy én az apámtól ugye mindig azt tanultam, Hogy a pénz számolva, az asszony meg verve jó. No de szomorú voltam, hogy így eljárt a szám, Mert azóta sem jött egy kislány sem hozzám. De azért kedves vendégeink, ha tudnának egy lányt, aki hozzám gyünne, Talán megtartanám én a lakodalmat jövő esztendőre. Kedves vendégeim, köszönöm, hogy itt lehettem, Amint lássák a mesterségemhez elég jól értek, Hogyha nem akkor ma estére itt önöktől bocsánatot kérek. Mert kedves zenekar az az én nótám, hogy Kalapom, kalapom csurgóra. KONKLÚZIÓ: LAKODALMAK ÉS VŐFÉLYEK A FELSŐ-KISKUNSÁGBAN A Duna-Tisza közén a 20. században megfigyelt és leírt lakodalmi szokások sok részben megegyező vonásokat mutatnak, de az eltérések is természetesek. A Felső-Kiskunságban a lakodalmi szokások érdekesen ötvözték a jászsági és kiskunsági hagyományokat. Ugyanakkor számolnunk kell a déli, szegedies hatások kisugárzásával is.87 A terület nyugatabbra eső része - Kiskunlacháza, Kunszentmiklós, Szabadszállás és Fülöpszállás - a református és hagyományos kiskun tudat miatt már elkülönül a keleti részen található Lajosmizse, Ladánybene, Kerekegyháza, Kocsér és Jászka- rajenő településektől.88 Ez utóbbiak az 1745-ös redempció során kerültek többnyire jászsági tulajdonba, és a 19. századi jász kirajzás következtében alakultak önálló, jobbára római katolikus községgé.89 Érdemes viszont hangsúlyozni azt, hogy a lakodalmi szokáselemek mennyire térnek el, illetve mennyiben hasonlítanak egymáshoz. Korábban Korkes Zsuzsanna fedezett fel a Kiskunság déli és északi részének lakodalmi szokásaiban eltéréseket. Míg az előbbiben jobban érezhető a „szegedi hatás", addig az északi szokásanyag - főleg Szabad- szállást vizsgálva - mutatkozik sajátosnak.90 A kutató saját bevallása szerint csak a terület déli részét kutatta, ezért a Felső-Kiskunságra vonatkozó adatai csak Szabadszállásra vonatkoznak. A terület református (Kiskunlacháza, Kunszentmiklós, Fülöpszállás) vagy katolikus, tehát főleg jász betelepítésű része (Ladánybene, Lajosmizse, Kerekegyháza, Kocsér, Jászkarajenő) értelemszerűen kimaradt kutatásából, ezért érthető az a kitétele, hogy a jászsági betelepedés hatását „már meglehetősen nehéz nyomon követni" az „erőteljes szegedi 87 Ennek néprajzi irodalma igen tetemes, de elegendő legyen itt utalnom Bálint Sándor, Fodor Ferenc, Janó Ákos, Juhász Antal, Sztrinkó István és mások úttörő munkásságára. 88 Kocsér és Jászkarajenő a 19. század közepén született község jórész jászsági betelepülőkkel; néhány történeti munkát leszámítva, néprajzi munkákról nincs tudomásom. Az összehasonlítás szempontjából erre nagy szükség lenne. 89 Egyedül Ladánybene kivétel, ez ugyanis 1907-ben vált le Lajosmizséről és lett önálló, ld. Kürti László 2006 90 Korkes Zsuzsanna 1983 198. 238
