Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Kürti László: Lakodalmak, vőfélyek és vőfélykönyvek a Felső-Kiskunságban
Lakodalmak, vőfélyek és vőfélykönyvek a Felső-Kiskunságban A lajosmizsei és ladánybenei mulatságot a „búcsú" zárta, azaz a vőfély elbúcsúztatta őket speciális rigmussal. Néha a maskurások vezetője a jó hangulattól függően egy „vissza- köszöntővel" válaszolt, ami legalább olyan obszcén lehetett, mint az elhangzott szöveg, de erre már nem emlékeztek az adatközlők, és párhuzamait sem találtam.83 A második világháború előtt élt még a maskarások elbúcsúztatása, amely után a zenekar kötelezően a Rákóczi indulót játszotta. A maskurák elbúcsúztatását Kisjuhász János már csak töredékében tudta, de megjegyezte, hogy nem volt hosszú, csap néhány sor: Ettetek, ittatok, táncoltatok, Lepcses szátokat eleget tátottátok, A tüzes pokolig meg se álljatok! Hogy a maskarások jelenete mennyire kerek egész népi bohózat lehetett, bizonyítja, hogy a búcsúversnek élt egy kunszentmiklósi változata is: Fekete tyúkom tollastú, Vigyön a fene gazdástú. Öleget ittá, táncótá, Vigyön a fene haza má!84 Az éjfél utáni játékos szórakoztató jelenetek közül még egy érdemel külön figyelmet: a Ludas Matyi rigmus. Ezt a hagyományt Lajosmizsén Gazdag Zsolt folytatja, aki Gazsó Lászlótól tanulta el. Gazsó korábban egy alsólajosi vőfélytől, Tóth Lajostól tanulta a szöveget. Érdekessége, hogy a szöveg változata Bakó Antal Alföldi vőfélykönyvében közölt tréfás vacsora alatti beszédek egyikének.85 83 Korábban már említettem, hogy ez a szöveg rokon Liszt Nándor által közölt hajdúsági maskurának mondott rigmushoz, lásd Liszt Nándor 1908 240-241. Kétségtelen, hogy egy archaikus szokásanyaggal állunk szemben, amit hiába keresünk nyomtatott vőfélykönyvekben. Ld. Kürti László 2009 84 Rudinszky István 1994 248. A törökös elemzését - újabb adatokkal kiegészítve - adja még Baski Imre 2007 85 Bakó Antal 1920 31-33. A Bakó Antal által írt/gyűjtött anyagot a mindszenti vőfélyek is használták, ld. Zsó- tér Gergely 1987 FELSŐ-KISKUNSÁGI VŐFÉLYVERSEK Hívogatás, hívás a menyasszonynál (Szávád József) Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus drága szent neve, Áldásával legyen ez a hajlék tele, Mit bőven adjon rá jóságos jó keze, Ezt kívánja szívünk mindenik érzete. A vőlegény urunknak vagyok én a megküldöttje, Aki megbízását a lelkemre kötötte, S általam mátkáját kéreti fölötte, Legyen követének sikeres a jötte. Amint megbeszélték az elmúlott héten, A szent szertartás most szombaton lészen, S azért a menyasszonyt szépen arra kérem, Hogy majd idejében, rendben legyen s készen. Amint illik jámbor, keresztény leányhoz, Hogy pontos időben érjünk az oltárhoz. Isten áldja magukat, most indulunk más házhoz. A vőfények arra kérik a menyasszonyt, hogy díszítse fel kalapjaikat s botjaikat Békesség a háznak, jó napot kívánok, Én itt a vőlegény követekint állok. S midőn bemutatom e háznál magamat, Kérem hallgassák meg egynémely szavamat. A vőlegény nekünk arra adta szavát, Ha szépen megkérjük kedves menyasszonyát. Kalapunkra ékes bokrétát fog rakni, Lobogó kendőket pálcikánkra adni. Én hát fölkérem a vőlegény nevében, Pálcánk s kalapunk díszítse föl szépen. A menyasszony feldíszíti kalapjaikat s botjaikat Kalapjaitokat íme feldíszítem, A bototokat is felrózsázom szépen. Szívesen látunk ma minden vendéget, Vőlegényem pedig szépen köszöntsétek. Köszönet a vőfényi jelvényekért Kedves menyasszonynak köszönetét mondunk, Mert íme megnyertük, amiért fáradtunk. Pálcánk ékesíti a menyegző jele, 231
