Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Kürti László: Lakodalmak, vőfélyek és vőfélykönyvek a Felső-Kiskunságban
Lakodalmak, vőfélyek és vőfélykönyvek a Felső-Kiskunságban Vendégek hívogatása Vőlegény búcsúztatása Menyasszony kikérése Menyasszony búcsúztatása Vacsora előtti beszéd Tréfás bejelentés a vacsorakészítésről Asztalhoz ültetés Pálinka-köszöntő Bor-köszöntő Leves-köszöntő Paprikás-köszöntő Pecsenye-köszöntő Menyasszonyi tortára való felköszöntő (tortaköszöntő) Süteményköszöntő Maskarák beköszöntése Pohár-és borköszöntők (násznagy, örömszülők, ifjú pár, stb.) Menyasszonytáncra Kontyolóra (pártaköszöntő), párta elfogadására Ujmenyecske köszöntés Cifra kívánságok a gazdára Csók-pohár köszöntők Búcsúpohár köszöntő (áldás) LAKODALMI MASKARÁSOK Az itt ismertetett vőfélyek működése egy nagyon fontos dologra figyelmeztet bennünket: nem minden található meg a vőfélykönyvekben, ami a lakodalomban történik. A lakodalmak egyik kiemelt mozzanata - és a vőfélyek egyik legviccesebb és talán legprofánabb szereplése - az ún. hívatlanok (törökös, maskarások vagy szűrujjasok) pantomimjátékának és táncának levezénylése.73 Erre nézve már 19. századi leírás is fennmaradt Baksay Sándor tollából, aki általánosnak írta le az Alföldön a „jövevény emberek", azaz a hívatlan álarcos törökök megjelenését. Őket a vőfély jelentett be a násznagynak, akitől engedélyt kért, hogy az „Ámérikából jövő vándorló törökök" bejöhessenek.74 A Felső-Kiskunság itt tárgyalt településein ők a maskarások. Tóth Sándor szabadszállási gyűjtésében is említi az éjfél utáni maskarázást, ám ennek párbe73 A szokás történeti hátterét egy korábbi tanulmányomban elemeztem, Kürti László 2009 74 Baksay Sándor 189115. szédes versét nem közli, ahogyan Baksay sem közölte. Lehetséges, azért, mert igen obszcén változata élt, aminek részletét megtaláljuk későbbi gyűjtésekben, így Tálasi István leírásában.75 Megerősíti ezt a kunszentmiklósi anyag a vőfély működéséről és verstudásáról, aminek megörökítését Rudinszki Istvánnak köszönhetjük.76 Rudinszki, aki maga is vőfély volt sokáig, felhasználta az idősebbektől gyűjtött anyagot, amihez jócskán költött saját maga is, és ahogy ez kiderül a szövegekből, beleszőtte az ismert Kóró Pál alföldi vőfélykönyv verseit. Az 1970-es évektől egészen az 1990-es évek elejéig kísérhetjük végig a vőfélyversek változásait, ugyanakkor az is figyelmet érdemel, ahogyan Rudinszki megpróbálta a régi kunszentmiklósi dramatikus népszokásokat visszailleszteni a lakodalom szórakoztató mozzanatai közé (pl. törökös tánc, vagy tréfás verbuválás, stb.). A szokás fontosságát és elterjedését jelzi, hogy nemcsak lakodalom alkalmával, hanem a disznótori- esti vacsorázáskor is megjelentek a maskarák. Megjelenésük, viselkedésük, táncolásuk és a rigmusok hasonlóak voltak a lakodalomban megfigyelthez. Több idős adatközlő Lajosmizsén és Ladánybenén - de nem Kerekegyházán és Kunadacson, ahol általánosan, mint a Duna-Tisza közén elterjedt szokásként emlegették - ezt is a Jászságból hozott hagyományként ismerte. Többen említették a szűrujjas elnevezést is rájuk. A lakodalmi maskarák általánosan éjfél után érkeztek a lakodalmas tanyához, házhoz.77 Illő volt őket megvendégelni, és mulatni velük. Az alföldi néphagyomány egyedi alkotásaként tarthatjuk számon azt a verset, amellyel a vőfély a maskarásokat köszöntötte. A szöveg eddigi tudomásom szerint nem szerepel korai alföldi vőfélykönyvekben - és ez is bizonyítja, hogy egy archaikus profán népköltészeti termésről van szó. A szöveg milyensége nagyban függött az egybegyűltektől, azaz mennyire volt a vőfély - valamint a maskarások társasága - jó viszonyban egymással, illetve a lakodalmas házzal. Lajosmizsén, Kerekegyházán és Ladánybenén elevenen élt a vőfély és a maskarások 75 Tálasi István 1977 313-314. 76 Rudinszki István 1994 77 H. Bathó Edit 1983 163. 227
