Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Kürti László: Lakodalmak, vőfélyek és vőfélykönyvek a Felső-Kiskunságban
Kürti László szád tanyasiakat - akik kiálltak a dűlőútra - megkínálták pálinkával, egy korty borral és rostélyos kaláccsal. Azok a nők, akik ismerték a szokást, ilyenkor kurjongattak, lakodalmi rigmusokat kiabáltak egymásnak („A menyasszony drága kincs, sose mondja azt, hogy nincs."). Ezt is „jász" hagyománynak tartották Lajosmizsén és Ladánybenén.61 Ritkán egy-két nótát is elhúzattak a zenészekkel, és „fordultak" egyet (táncoltak egy rövidet) a szomszédokkal, és már mentek is tovább. Ekkor szerették rendelni a zenésztől a „Kocsmárosné, szép csárdásné, de savanyú a bora" és a „Kislány vigyázz, el ne hibázz, kislány a szívedre vigyázz" csárdásokat. Amikor megérkeztek a vőlegényes tanyához, házhoz, a vőfély azonnal leállította az éneklést és a rikoltozást, majd az „Édesanyám jöjjön ki, A kapuját nyissa ki" kezdetű éneket rendelte meg a zenészektől. Ez nevezték „beköszöntő" nótának. A vőfély ilyenkor köszöntőkkel üdvözölte a háziakat és a vendégeket, majd azonnal egy pár táncot húzatott „húzzátok" vagy „húzd rá" felkiáltással. Az ifjú párnak édes pálinkát és aprósüteményeket adtak, hogy „édes legyen az életük". Ekkor a vőfély azt a csárdást rendelte, hogy „Réztepsibe sül a máié, Majd menyasszony leszek már én". Néha tréfálkoztak, becsapták a vőfélyt és a násznépet álmenyasszonnyal, bár ezt az 1950- es évektől már nem tartották „illendőnek". Ezután a vőfély beterelte a lakodalmas népet a sátorba, és az ülésrendnek megfelelően leültetett mindenkit az asztalokhoz. Szabad- szálláson a nők és a férfiak külön asztalnál, sőt külön helyiségben vacsoráztak. Az ifjú pár mindig a nőkkel vacsorázott. Kerekegyházán is ismerték a házban a két külön helyiségben tartott vacsorázást, ahol rokonsági fok szerint ültették le vendégeket egymás mellé.62 A 20. század utolsó évtizedeiben terjedt el, hogy a leültetéskor vagy inkább a vacsorakezdés előtt eléneklik a magyar Himnuszt.63 61 A jász vagy jászsági szokásokra való hivatkozás mindennapos volt az idősek körében. A történeti, összehasonlító néprajzkutatás már egyes jász és nem jász szokás tisztázására kísérletet tett, ld. Barna Gábor 1974 62 A házban tartott lakodalom Nagykőrösön is ismert volt, ahol a sátorosnak nevezett lakodalom csak később, a 20. században vált hagyománnyá, Id. N. Berez- nai Ilona 1992 501. 63 Ezt a szokást több Duna-Tisza közi településen, pl. Újteleken is, feljegyezték, ld. Simon Ignác 2001 236. Amikor elkészült a vacsora, megkezdték a fogások felhordását, de ehhez a vőfély rendesen fehér - ma már színes, és hímzett - kötényt kötött. Minden fogáshoz járt egy „vers", amit az első vőfély mondott. Az ételek felhordásában a „második", „harmadik", stb. vőfély segített neki, akiket általában a rokonlegényekből válogattak. Az ételek elfogadott rendje: tyúkhúsleves csigatésztával, főtt vagy sült hús (csirke, tyúk, kacsa, ritkán szerepelt pulyka is - az utóbbit Szabadszálláson nem szerették, nem tartották illendőnek). A kalácsot és a bort folyamatosan hordták az asztalokra, de az első felhordás előtt mindkettőt illő volt rigmussal felszolgálni. Mindig a férfiak által főzött birkapaprikás (birge, vagy bürgepaprikás) volt a főétel, téli időszakban szerették a töltöttkáposztát, nagyobb lakodalmakon mindkettőt felszolgálták.64 A férfiszakácsok a birkafejet mindig belefőzték a paprikásba, amit a vőfélynek szolgáltak fel, ám ha nem kérte, illendően megköszönte, és hazavihette otthoni „elfogyasztásra". Utolsó fogásként szolgálták fel a süteményeket, tortákat, vagy az 1930-as évektől terjedő grillázst, ezek sokszor templomot vagy állatokat formáztak. Nem volt ritka a díszítésnél az „Isten áldása kísérjen benneteket" felirat. Az 1930-as évektől már illett a feketekávét is felszolgálni. A vacsora alatt sokat viccelődtek, és megpróbálták a menyasszony cipőjét ellopni, vagy az ifjú pár evését megnehezíteni, pl. villát, pálcikákat, vagy lyukas kanalat adtak nekik a leveshez; a vőlegénynek vagy násznagyoknak pedig olyan borospoharat szolgáltak fel, amelynek nem volt feneke stb. Ha két tanyában tartották a lakodalmat, ezután indult el egy csoport a menyasszony tanyájából a vőlegényes tanyába vendégségbe, ahol pár órát maradtak csak. A vacsora után, éjfélkor legfontosabb mozzanatként a kásapénzszedése következett, amikor a szakácsasszonyoknak gyűjtöttek. Ennek versét viszont már az idősebb megkérdezett vőfélyek sem használták. Ezalatt az idő alatt öltözött át a menyasszony „újasszonynak". Az adatközlők szerint a fehér pettyes piroskendő 64 A Kiskunságban általánosan elfogadott szokásként a férfiak főzték a birkapörköltet (bürgepaprikást), de ezt Nagykőrösön is feljegyezték a gyűjtők, ott „bürgepör- költ"-nek hívták, ld. N. Bereznai Ilona 1992 501. 224
