Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Merinu Éva: A zsidó családoknál szolgáló hajósi sváb cselédlányok életkörülményei a 20. század első felében
Merinu Éva kaptak, olyan ruhaanyagot, amiből egy főkötőt tudtak készíteni. A sváb lányok szolgálata általában egy évig tartott, januártól decemberig. Ez idő alatt haza, a szülői házba kétszer mehettek, húsvétkor vagy pünkösdkor és a hajósi búcsúra. Az 1950-es évektől a Háztartási Alkalmazottak Szakszervezete a cselédtartókat arra kötelezte, hogy havonta egyszer hazaengedjék a cselédlányokat. A sváb lányoknak minden héten volt egy szabadnapjuk. Stadler Ferencné bajai szabadidejéről a következőképpen beszélt: „Voltunk egy páran hajósiak, és gyakorta összegyülekeztünk a Béke téren vagy a Sugovica- parton, és ott beszélgettünk, meg sétáltunk". Geiger Ferencné a bajaszentistváni moziban töltötte szabadidejét. Amikor Hajóson szolgált, minden hétvégén fonóba járt mulatni a bandájával (barátaival). A Hajóson szolgáló cselédlányok is a zsidó családoknál laktak, de ők minden vasárnap ebéd után hazamehettek szüleikhez másnap reggelig. A legtöbb hajósi lány cselédévei a házasságkötéssel értek véget, körülbelül 20-22 éves korukban. De gyakran előfordult az is, hogy az esküvő után férjükkel együtt vállaltak gazdacselédi munkát. Az 1949-50-ben szolgáló Stadler Ferencné szolgáló éveit viszont a Szakmári Gazdaság létrejötte szakította félbe. Ott dolgozott az egyik rokona, és ő hívta oda dolgozni. A lányok szívesen mentek a gazdaságba, mert Stadler Ferencné elmondása szerint annyit keresett ott egy hét alatt, mint Baján a cselédkedéssel egy hónap alatt, és itt minden héten fizettek. ÖSSZEGZÉS A hajósi sváb cselédlányokat elsősorban a megélhetési nehézségek sodorták cselédmunka vállalására. A háztartási cselédkedés átmeneti foglalkozás volt csupán, amely mintegy felkészítette a lányokat a háztartásvezetésre és a gyereknevelésre. Számos sváb leány cselédévei a házasságkötéssel értek véget, sok esetben férjükkel gazdacselédnek szegődtek még éveken keresztül. Gyakori volt az az eset, hogy a legkisebb gyermekeket otthon, a nagyszülők nevelték, ők voltak az onokagyerekek Hajóson, míg szüleik egy testvérükkel a munkaadó tanyás gazda cselédszobájában éltek. A tanulmányomban vizsgált sváb leányok zsidó családokhoz álltak be cselédnek. A zsidó családok iparral, kereskedelemmel foglalkoztak, megfelelő jövedelmük révén lehetőségük adódott házicseléd félfogadására. A lányoknak az otthonuktól eltérő háztartásvezetéssel és vallási közeggel kellett szembesülniük. Kíváncsian figyelték a zsidók vallásos megnyilvánulásait, és megütköztek a számukra babonásnak tűnő viselkedésükön, mint például akkor, amikor azt látták, hogy az eltréflizett edényeket eltörték, elásták. Keresztény vallásuk ellenére legtöbben nagyon jól érezték magukat a zsidó családoknál, mert az egész napjukat lekötő munka mellett megfelelően étkezhettek, mindennap hús is volt az asztalon az otthoni szegényes étkezéssel szemben. A zsidó családok megbecsülték őket a jól végzett munkájukért, és emberi módon bántak a hajósi sváb cselédlányokkal. 210
