Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)

Néprajz - Merinu Éva: A zsidó családoknál szolgáló hajósi sváb cselédlányok életkörülményei a 20. század első felében

Merinu Éva leginkább főtt krumpli volt hagymával vagy petrezselymesen, de dinsztelt fehérkáposztát is ettek köretnek. A főzeléket különféle zöldségből készí­tették: zöldbabból, borsóból, tökből, káposz­tából. A főzelékekhez pirított hagyma volt a feltét vagy bundás zsömle, tükörtojás, fasírt, egybe sült fasírt, tojással a közepén. Vacsorára általában hideg ételt ettek, rit­kábban az ebéd maradékát.19 A hét egyes napjainak megvolt a szokásos ételválasztéka. így a hétfő volt a tésztanap, amikor valamilyen kifőtt tésztát, töltött tész­tát, rizsfelfújtat, derelyét készítettek. A keddi nap húsnap volt, ilyenkor a levesben kifőtt marha-, pulyka-, csirke-, vagy kacsahús mel­lé egészben főtt vagy törött krumplit tálal­tak, amihez még valamilyen mártást, szószt készítettek. A szerda volt a főzeléknap. Ek­kor a mindennapos főtt vagy sült hús mellé zöldbabfőzeléket, finomfőzeléket, paradi­csomos káposztát vagy gyümölcsből készült főzeléket fogyasztottak. A csütörtök szintén húsnap volt. De ekkor inkább paprikást, pörköltféléket készítettek. A pénteki napon készülődtek a szombati ünnepre, ezért ezen a napon egyszerűbb, könnyen, gyorsan elké­szíthető ételeket főztek. Leggyakrabban tejes ételek kerültek ilyenkor az asztalra: tésztás tejleves, vajjal és tejföllel készült krumpli­vagy zöldbableves. A leves után túrós tésztát ettek, vagy meleg időben kaporral, tejföllel készült savanykás tökfőzeléket hidegen. A szombati ünnepnapon elmaradhatatlan volt a tojásos előétel, a halkocsonya és a sólet. Va­sárnap szintén hús került terítékre, vadasan elkészítve, sült hús vagy rántott hús. A cselédek többsége együtt étkezett a zsi­dó családokkal. Reggelire általában vajas ke­nyeret, libazsíros kenyeret, lekváros kenyeret ettek. Mellé tea, tej, de leggyakrabban tejes­süttették meg. A nagyobb halat megtöltötték, becso­magolták, és úgy párolták, de kisebbeket is vittek a pékhez, mert a kemencében jobban átsült. (Saját gyűj­tés. Kiskunfélegyháza, 2006. szept. 22.) Katona József Múzeum Néprajzi Adattára 793.2011. 19 Kerekes István elmondása szerint a zsidó háziasszony nem szerette, ha megmarad az étel vacsorára vagy másnapra. Igyekezett mindig akkora mennyiséget el­készíteni amennyi pontosan elég a családnak. Se töb­bet, se kevesebbet. (Saját gyűjtés. Kiskunfélegyháza, 2006. szept. 21.) Katona József Múzeum Néprajzi Adat­tára 793.2011. kávé20 volt az ital. Stadler Ferencné viszont külön étkezett, a reggelijét egyedül fogyasz­totta el a konyhában. Szinte minden reggel tejet és barnakenyeret evett. Nádai Ferenc - nének még az étel mennyiségét is kiszabták. O sem ülhetett az asztalhoz, mindig saját kis cselédszobájában költötte el ebédjét. Az ebéd utáni mosogatás mindig a cse­lédek dolga volt, de nagyon figyelmesnek kellett lenniük. A tejes és a zsíros edényeket „mindig külön köllött mosogatni, és a főzés­nél is külön voltak". Külön szekrényben is tárolták őket, de nemcsak a főző-, hanem a tálalóedényeket, a tányérokat, az evőeszkö­zöket is elkülönítették egymástól. Pontosan meg kellett tanulni a sváb lányoknak, hogy melyik edény szolgál a tejes és melyik a zsí­ros vagy húsos ételek készítésére. A tojást a zsíros edényekben főzték, a zöldség- és gyümölcsös ételeket szintén. De nemcsak a tárolás, hanem az élelmiszerek feldolgozása is külön asztalon történt. A mosogatást is kü­lön vájlingban végezték. A konyharuhákból és a kéztörlőkből a kék színű szolgált a tejes, a piros színű a zsíros edények törlésére. Az asztalterítőből is mást és mást használtak a különböző étkezéseknél, és semmifélekép­pen nem volt szabad összekeverniük. Erdős Béláné szerint még súrolóeszközt is külön használtak. Mendler Ferencné egyszer összetűzésbe került miskei munkaadójával. A következő esetet beszélte el: „A testvérem jött föl hoz­zám, hozott anyámtól kifliket. Fiát ugye azok meg lettek csinálva úgy, mint ahogy azt mink szoktuk, én még reggel ugye megettem a ká­véval. Egy findzsával [csészével]. Akkor reg­gel jön ki a nagysága, hogy ... te, Médi mit hozott haza tegnap a testvéröd? Mondom, hát kalácsot hozott. Milyen kalácsot? Mon­dom kiflit, én még elraktam a kifliket, meg is mutattam hova. De az ő táljuk volt. Azt mondja: És mivel etted ezt? Hát mondtam, a tejeskávéval. És hogyan etted? Hát beaprí­tottam, és kanállal kiszedtem. Kiskanállal. És így magyaráztam neki. Ez úgy begurult, hogy fogta ezt a findzsát [csészét], úgy odavágta a földhöz, de még ezt a tálat is, az övét. Azt 2o Félegyházán a tejeskávét cikóriakávéból készítették. (Saját gyűjtés. Kiskunfélegyháza, 2006. szept. 21.) Ka­tona József Múzeum Néprajzi Adattára 793.2011. 206

Next

/
Thumbnails
Contents