Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Merinu Éva: A zsidó családoknál szolgáló hajósi sváb cselédlányok életkörülményei a 20. század első felében
A zsidó családoknál szolgáló hajósi sváb cselédlányok életkörülményei... szalámit, a vaj mellé pedig szardíniát. A zsidó gazdasszony gyakran próbára tette a cselédlányt. Odatette elé a krumplit, és ha nem vékonyan, hanem vastagon pucolta, a cselédlányra nem volt szüksége. Ha a hibás részt kivágta a krumpliból, nem pedig levágta, akkor az egy spórolós, szorgalmas lány volt. Viszont tudták ezt a cselédlányok is. A legtöbb hajósi cselédlány ott lakott a zsidó családoknál, bennkosztosok voltak. Volt, akinek a konyha volt éjszakai hálóhelye, de a legtöbb esetben egy kicsi, szerényen berendezett cselédszobát kaptak. Mendler Ferenc- né Miskén egy szobában aludt munkaadójával. így mesélt erről: „Szép, nagy szobában aludtam, az ő szobájukban. Ott volt egy heverő, és oda kellett menni aludnom, mert külön cselédszoba nem volt." Stadler Ferencné külön kis szobát kapott, amelyet így mutatott be: „Egy kamraszerűség volt, mert nem is volt az szoba. Onnan lehetett felmenni a padlásra. Semmi más nem volt ott, csak egy ágy. Egy vaságy volt, jó rugós. De nagyon jó ágy volt, lehet azért, mert fáradt is voltam". A nem zsidó vallású cselédek kezdetben bizalmatlanok voltak a zsidó családokkal szemben, féltek tőlük, mivel mindenféle mendemondák, a vérvádra utaló híresztelések keringtek közszájon.11 Egyik adatközlőm is hasonló helyzetben volt: „Én eleinte féltem tőlük. Észre is vették. Hallottam gyerekkoromban, hogy a zsidók elfogták a keresztényeket, és vért vettek, meg megölték, meg mit tudom én miket csináltak ... mert kellett nekik a vér. Az ajtókat, vagy mit tudom én miket mázoltak, ... hogy mutassák, hogy ott zsidó család van." A sváb cselédlányok többsége nagyon jó viszonyban volt zsidó munkaadójával. A zsidó családok megbecsülték a dolgos cselédlá11 A vérvád az elnevezése a zsidók ellen emelt azon vádnak, mely szerint keresztény gyermekeket meggyilkolnak, és vérüket rituális célokra használják fel. A vérvád többnyire a zsidó húsvét, a pészáh kapcsán tört felszínre, amely magában hordozza a vér motívumát, azáltal, hogy az ószövetségi történet szerint a zsidók bárányvérrei kenték be házaik kapuját, hogy a halál angyala átugorja a házat, amikor az egyiptomi elsőszülöttekért jött a csapások idején. A köztudatban ez a vér-motívum mosódott össze a kósermetszés motívumával. A legtöbb zsidó vérvád szerint a sakter kósermetszést hajtott végre egy szűz lányon, majd a kicsorgatott vért megitták, vagy belesütve a maceszba elfogyasztották a hitközség tagjai, rituális céllal. nyokat, a sváb leányok pedig megszerették a velük jól bánó házigazdákat. Ruff Antalné elmondása szerint munkaadói nagyon kedvelték őt, és ő is szívesen szolgált a kalocsai zsidó családnál. Nádai Ferencné hasonlóan vélekedett a bajai tollfelvásárló családról: „Úgy bántak velem, mintha édesanyám lettek volna". Ám találkozhatunk ennek ellentettjével is, amikor a cselédlány különféle kellemetlenségeknek volt kitéve. A hajósi Mendler Ferencné 14 évesen szolgált egy kalocsai zsidó családnál, akiknek 15-16 éves fiuk volt. A fiú állandóan molesztálta a cselédlányt, aki emiatt elmenekült a családtól. A következőt beszélte el erről: „Kalocsán nem sokáig voltam, mert nem mertem ott maradni ... volt egy nagy ablakom, és ahogy én fejet mostam és mosakodtam, látom ... egyszer észreveszem, hogy ott valaki fölmászik a létrán, hát akkor ez a gyerek volt. Mikor ők [a gazdáék] nem voltak otthon, annyira félem, hogy remegtem. Mer' ez a gyerek hazagyütt az iskolából és akkó' má elkezdte. Legelőször láttam, mikor a ruhát és a csipeszeket raktam vissza a kosárba, hogy benn fekszik egy négyszögletes papír összehajtva. Gondoltam, ez milyen papír? Széjjelveszem, rajta van, hogy drága Médikém, annyira szeretlek. És olyan csúnyákat írt bele mindég. Hogy ne féljek tőle. Hogy nem lesz semmi baj vele, csak ővele legyek jó, meg minden. De én már úgy szégyelltem ezt, mer én már hallottam erről, hogy milyenek, akkor gondoltam, tovább nem maradok". Amikor Miskén szolgált a F[...] családnál, ott a gazdasszony nagyon spórolós volt. Nem fűtötték télen a szobát, a cselédlány nem használhatta a lámpát, amikor a távoli kamrába küldték savanyú paprikáért. Több esetben előfordult, hogy nem voltak tekintettel arra, hogy fázik, és a gazdasszony is állandóan a sarkában járt, lesve, hogyan végzi a munkáját. Mendler Ferencné így mesélt a történtekről: „Újévkor hazajöttem, mondtam anyámnak, hogy hát milyenek, de annyi libát kell tömnöm, mer' ezek csak ilyenből éltek. Annyi libát kell tömni, és kint kell tömni az udvarba', hogy meg ne fulladjanak a libák, és jól tele kell tömni, és ha esik a hó, teljesen belep, olyan voltam, mint egy hóember. És kint kellett dolgoznom, és majd megfagytam. 203
