Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Merinu Éva: A zsidó családoknál szolgáló hajósi sváb cselédlányok életkörülményei a 20. század első felében
Merinu Éva családok körében hatottak a legélénkebben, a legelemibb erővel azok a kényszerek, amelyek a fiatal leányokat cselédként szóba jövő munkavállalásra indították.61914 előtt a cselédség 87%-a hajadon, akik legszebb éveiket töltötték szolgálatban.7 E társadalmi réteg átlagéletkora Gyáni Gábor szerint 20-25 év között húzódott.8 A cselédkedés átmeneti foglalkozás volt csupán. A textilipar fejlődése feleslegessé tette az otthoni fonást-szövést, a szegény leányok sem kényszerültek többé kelengyéjüket házilag elkészíteni, ezért mezőgazdasági idénymunkára vagy cselédi szolgálatra jelentkeztek. A megszolgált kevés készpénzt a kelengye összeállítására fordították, vagy ha- zaküldték, esetleg ruházkodásra költötték.9 Gyáni Gábor szerint a házicselédek készpénz-jövedelme ugyan nem volt túl sok, de maradéktalanul meg tudták takarítani. A cselédkedés tehát gyakorta egyidejűleg járult hozzá a család anyagi tehermentesítéséhez, támogatásához, valamint az illető cseléd jövőjének megfelelő anyagi előkészítéséhez. A házicselédként előteremtett még oly szerény jövedelem gyakorta, és igen széles körben a stafírung összeállítására fordíttatott. A stafí- rung kiállítása sokszor önmagában szolgált indítékul a cselédnek szegődéshez.10 A hajósi Mendler Ferencné elmondása szerint az alábbiak miatt kellett cselédnek állnia: „Anyám mindig félt, hogy nem tud mindent nekem megadni, ha férjhez megyek. Azt mondta, muszáj menni, szolgálni, hogy keressem meg a staffirungomat". A házi cselédségből való kiszakadásnak szinte egyetlen módja a házasságkötés volt. A cselédek életcélja a házasságkötés, a családalapítás, és erre készültek fel anyagilag a cselédsorban. A legtöbb cseléd eleve már a kilátásba helyezett későbbi házasságkötés anyagi előkészületeként vállalta a városi cselédkedést. A cselédidő alatt a feleség, az anya és a háziasz- szony szerepére is felkészülhetett. Ezért gyakran a szülők és a vőlegény is szorgalmazták a menyasszony városi úri házhoz szegődését. 6 Gyáni Gábor 1983 78. 7 Katona Imre 2000 181-182. 8 Gyáni Gábor 1983 61. 9 Katona Imre 2000 182. 10 Gyáni Gábor 1983 88-91. A hajósi lányok 12 és 16 éves kor között szegődtek el először cselédnek. Szolgálatuk egy családnál általában egy évig tartott. Ha a családok meg voltak elégedve munkájukkal, akkor tovább marasztalták őket. Az új munkahely megszerzése általában ismeretségen alapult, többnyire rokonok, ismerősök közvetítésével történt. Stadler Fe- rencnét is ismerősök ajánlották be egy bajai zsidó családhoz. Elmondása szerint ismerősei tudták, hogy kinek kell cseléd, és írtak neki, hogy hova menjen. Erdős Béláné pedig egy hajósi közvetítő révén került Dusnokra. így emlékezett erre: „Volt Hajóson egy néni, akihez mentek, ha például valakinek kellett egy cselédlány, mert a cselédek hozzá mentek jelentkezni. Raicha Rézi Bäs [néni] volt a neve." Mendler Ferencné elbeszélése szerint: „Jött egy asszony Miskéről, egy kofa. Hajósi kofa. Azt kérdezte anyámtól, hogy akarok-e menni, szolgálni". A hajósi sváb leányok zsidó családokhoz Bajára, Császártöltésre, Kalocsára, Miskére, Kecelre, Sükösdre és Dusnokra mentek szolgálni. De volt, aki helyben, hajósi zsidó családoknál állt cselédnek. Az őket fogadó zsidók középosztálybeli szállodatulajdonosok, tollfelvásárlók, kereskedők, hentesek voltak, libát hizlaltak, vagy pékséget üzemeltettek. Volt közöttük olyan is, aki rabbinál szolgált. Mindegyik módos zsidó család volt, de egynél több cselédet kevesen tartottak. Mielőtt felvettek egy cselédlányt, mindig megkérdezték tőle, hogy szolgált-e már olyan helyen, ahol kóser háztartás van. Ha nem, akkor először el kellett neki magyarázni a szokásaikat. Sokkal gyorsabban el tudott helyezkedni az a cselédlány, aki már korábban szolgált zsidó családoknál. Szívesen vettek fel olyan lányt, aki már tudta, hogy mi az a kóser, mivel mosogatni is külön kellett a tejes és a zsíros (húsos) edényeket, sőt, még más színű mosogató vájlingot is használtak mindezekhez. A cselédlánynak ezt mind meg kellett tanulnia. A terítést is ahhoz igazították, hogy tejes vagy zsíros étel került-e az asztalra. A cselédnek tudnia kellett, hogy nem szabad az asztalra vajat tenni, amikor ott valamilyen húsféleség van. Sokszor azonban a cselédlányok már jobban tudták, mint a háziasszonyok, hogy például a margarin mellé lehet fogyasztani 202
