Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Régészet–Antropológia–Numizmatika - Knipl István: Hajós régészeti topográfiája
Knipl István létre.137 Ennek leglátványosabb példája a 28., 48., 33., 83., 32. lelőhelyek alkotta sorozat, mely egy egykori patkó alakú meder erőteljes kanyarulatát követő dombsoron található. A sárközi lelőhelyek elhelyezkedése teljesen megegyezik a Homokmégy és Kecel határában tapasztaltakkal. Minden bizonnyal itt is „a szórványos szarmata állattartó csoportok kisméretű és rövid életű tanyaszerű telepei"-ről lehet szó.158 E sorból méretüknél fogva, talán csak a 11-12. és a 83. lelőhelyek emelkednek ki, ezek minden bizonnyal egy nagyobb közösség települései lehettek. A magaspart területén a part egy viszonylag keskeny sávjában helyezkednek el a lelőhelyek, bár feltételezhetjük, hogy Császár- töltés területéhez hasonlóan a magaspartra merőleges völgyek mentén, a homokvidék belseje felé is létrehozták kisebb-nagyobb településeiket. 159 A terület minden esetben árvízmentes, ugyanakkor a homokvidéken elterülő legelők és a sárközi, igen gyakran elöntött területek határán fekszik. A magaspart és a völgyek keskeny sávja kiváló helyszínt jelentett nagyobb, hosszabb életű települések kialakulásához. Ilyen nagyobb méretű település lehetett a 2., 105. illetve 30. lelőhely területén. Az előkerült leletanyagban jelentős számú, gyorskorongon készült, jól iszapolt szürke és néhány téglaszínű kerámia található. Legjellemzőbb típusaik a különböző duzzadt, lekerekített, illetve a behúzott tálperemek és a vízszintesen kihajló, tetejükön vízszintesen levágott hombárperemek (pl. 2., 28., 32., 33., 48., 83., 120. lelőhelyek). A peremek mellett jelentős számú fenék- és oldaltöredék került begyűjtésre. A lelőhelyeken szinte minden esetben jelentős számú, durva, kézzel formált kerámiát sikerült összegyűjteni. E típusra a rossz minőségű kidolgozás, rossz égetés (felületük sok esetben foltos) és a kis formavariáció 157 A lelőhelyek elhelyezkedése alátámasztja Kulcsár Valéria megállapítását, mely szerint a szarmata lelőhelyek jelentős része vízparti kiemelkedő dombhátakon található. Kulcsár Valéria 1984 22.; Illetve teljesen megfelel a Vaday Andrea által leírtaknak; „A szarmaták elsősorban a természetes vizek partján, a sík vidékből kissé kiemelkedő dombhátakon telepedtek meg. A telepek formája alkalmazkodott a természetes adottságokhoz, követve a folyók vagy a tavak partvonulatát." Vaday Andrea 2003 275. 158 Gallina Zsolt 1998 76. 155 Knipl István 2004 189. a jellemző. A késő szarmata korszakban (Kr. u. 4. sz.) megjelentek a korongolt, szemcsés- aprókavicsos soványítású, általában fazék formájú edények.160 Ilyen kései töredékeket négy lelőhely területén (11., 52., 81., 104. lelőhelyek) gyűjtöttünk. Népvándorláskor (Kr. u. 400-895/896) A császárkor végén, a népvándorláskor kezdetén egy szárazabb éghajlati periódus köszöntött be. A morotvatavakban a vízszint erőteljesen lecsökkent, az árvizek mennyisége és az elöntés időtartama, mértéke jelentősen csökkent. Az antropogén hatású sztyeppe elérte maximális kiterjedését. A korszak elején egy jelentős pernyecsúcs intenzív tüzek kialakítására utal. A vizsgált mintákban a pollenkoncentráció nagyon alacsony, ami feltételezhetően kapcsolatban van ezzel a pernyecsúccsal. Jelentős antropogén hatást (gabonatermesztés, legeltetés, taposás) lehet kimutatni, ami feltételezi a tüzek égetéses jellegű, antropogén eredetét.161 A Római Birodalom bukásával a mezőgazdasági termelés globálisan jelentősen visszaesett, ugyanakkor a növényzeti és talajtani viszonyok már nem tudtak regenerálódni. Az ember környezetre gyakorolt hatása végleg megváltoztatta a korábbi környezeti viszonyokat.162 A népvándorláskor nyitányaként a hunok Kr. u. 375-ben átkeltek a Volgán, és ezzel hatalmas területre kiterjedő, igen gyors népmozgásokat indítottak el. E korszak a Kárpát-medence történetének talán legmozgalmasabb időszaka. A keletről folyamatosan érkező nomád vagy félnomád népek (hunok, alánok, avarok, bolgárok majd a magyarok) igyekeztek uralmuk alá hajtani a területen élő, letelepedett helyi népeket (szarmaták, germánok, szlávok), minek eredményeként a barbár népek szellemi és anyagi kultúrája folyamatos változás alatt állt.163 A hunok több korábbi hadjárat után a 420- as években helyezték székhelyüket a Kárpát160 Vörös Gabriella 1992 22. 161 Ugyanakkor a természetes okokat sem lehet teljesen kizárni, mert a szárazabbá váló éghajlat kedvez a természetes tüzek kifejlődésének. Knipl István - Sümegi Pál 2011 52. 162 Sümegi Pál 2003 210. 163 Vida Tivadar 2003 283. 18
