Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A bor a hajósi sváb hagyományos népéletben (20. század első fele)
A bor a hajósi sváb hagyományos népéletben (20. század első fele) jai magasparton lévő lösztakaró ad otthont a hajósi pincéknek és zamatos borainak. A Pincefalu új keletű elnevezés, a hajósi turizmus kialakulásával született meg az 1970-es években, sváb megfelelője ezért nincs is. A pincékkel teleépült dombvonulatot az itt lakó nép egykoron Preßbeargnek ('Prés-hegy') nevezte, ma Keallrbearg ('Pince-hegy') a neve. A hajósiak a magaslat földrajzi neveként a Keallrbearg alakot használták, használják, magára a Pincefalura pedig a Keallr ('Pincék') szót. A ma élő idős hajósiak öt uradalmi pincét (Hearrschaftkeallr) tartanak számon. A legnagyobb kiterjedésű a Pincefalu központi részén állt, a volt Cabemet fogadó. A hagyomány szerint volt egy földdel fedett uradalmi pince a Hajósi utcán is, továbbá a Tornyos pincétől balra álló hetedik és nyolcadik számú, egyformán hatvan méter hosszú pince, valamint egy a Szőlőtelepen. És a népi emlékezet máig számon tartja azt is, hogy a két hildi20 barlangban is tárolt bort az uradalom. A Cabemet pincéje eredetileg kisebb volt, mint manapság, de a nép tudatában valóságos labirintusként élt, s megihlette a nép fantáziáját: A Cabemet pincéje alatt kint a Pincefaluban van egy pince. Már réges-régi idők óta megvan. Egy óra van benne, ami megállás nélkül ketyeg. De hogy miből lehet, és mi van benne, azt nem tudja senki, mert oda nem vezet út. Oda senki sem tud lemenni, azt a pincét még emberfia nem látta, mert ezidáig a bejáratát senki föl nem fedezte. Ha lemegyünk a mai Cabemet pincéjébe, onnan hallható az óra ketyegése. De hogy hogyan és hol vezet az út oda le? És hogy ez igaz-e? A következő élménytörténet is az uradalmi pincéről szól: Mikor egyszer benn jártam az uradalmi pincében, elfogott a félelem, olyan ágas-bogas ott lenn. Elkezdtem futni. Féltem, hogy ki se találok. Azt mesélték róla az emberek, hogy ez alatt a pince alatt van még egy másik pince is. Gondoltam, még majd belezuhanok egy lukba. így hallottam, hogy ezek alatt a pincék alatt is még vannak pincék, ugyanolyanok, mint ezek a fontiek. De hogy azok után kutatott-e valaki, arról nem tudok. Eszembe jutottak a Hildi pincék, de akkor pucoltam is kifelé. „A hajósi pincefalu, mint tartozéktelepülés, gazdasági telephely szerepet töltött be a 20 A Hild földrajzi név a kalocsai érsekség volt központi majorját jelenti. hajósi parasztság gazdálkodásában. Különösen a nagy kiterjedésű déli homokos határrész számára jelentett gazdasági központot. A pince elsődleges szőlőfeldolgozó és bortárolóhely funkciója nyilvánvaló. Emellett azonban munkaeszköz-tárolóhelyként, munkakezdő és munkavégzőhelyként, éjszakai szállásként, különböző termények - alma, krumpli - tárolóhelyeként, a férfinép társas életének, vidám időtöltésének, borivó pihenésének színtereként egyaránt szerepet kapott a hajósi parasztság életében." 21 A hajósi néphagyomány szerint ezek a pincék már a 18. századi betelepülés utáni években megépültek, a Pincefalu kiépülésének pontos időpontját nem ismerjük. A faluban a magas vízállás miatt nem lehetett pincéket kialakítani, viszont a négy méter vastag löszréteg már képes biztosítani az ideális tárolási hőmérsékletet és páratartalmat. De azt a tényt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a hazai sváb pinceegyüttesek a magyartól eltérő sajátosságokkal rendelkeznek. S mivel a hajósi pinceépítészet is beleilleszthető ebbe a sorba, az egységes jelleg arra enged következtetni, hogy az óhazából hozott pinceépítészetet honosították meg az új hazában. Mivel a betelepülés után a szőlőtelepítés azonnal megindult, ezért a saját építésű pincék hiányában a kezdeti időszakban a lösztakaró alatt keresztül-kasul húzódó barlangok is szolgálhattak a bor tárolására.22 A hagyomány szerint a löszfalba épített pincék előtt a faluban kezdetleges, földbe vájt építményekben tárolták a bort. A hajósi pincékben sok égetett téglát lehet találni 1852-es és 1885-ös felirattal. A Pincefaluban a legöregebb pince az 1840-es évszámot viseli a homlokzatán. A 19. század elején ezek a pincék már úgy szerepelnek a történeti forrásokban, mint régóta létező, a hajósi lakosság életéhez szervesen hozzátartozó építmények. A 20. század első felében pedig minden hajósi bortermelő családnak volt pincéje, a módosoknak több is. 1945 táján a Pincefalu kb. 1800 pincelyukból és csaknem ugyanannyi, hozzátartozó présházból állott.23 Napjaink megbízható néphagyománya segítségével legkorábban az 1910-es évek pin21 Bárth János 2002.156. 22 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária 2007.199. 23 Bárth János 2002.154. és Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária 2007.200. 161
