Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A bor a hajósi sváb hagyományos népéletben (20. század első fele)
Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária A szőlőművelés éves rendje A szőlő csak nagyon szorgalmas és gondos gazdának való. Aki nem képes szinte naponként, kora tavasztól az októberi szüretig a szőlővel, majd utána egész télen a borkezeléssel foglalkozni, az nem jó gazdája sem a szőlőnek, sem a bornak. Tehát a szőlőtermelés igen munkaigényes tevékenység: a soron következő munkákat mindig pontosan, az időjárásnak és a szőlő növekedésének megfelelő módon, késlekedés nélkül kell elvégezni. A hajósi svábok egykor azt mondogatták: vége a farsangnak, és most már az ember útja kifelé vezet, a szőlőbe, a pincébe meg a határba. Tehát ha az időjárás lehetővé tette, akkor farsang után az emberek megkezdték a szőlő nyitását (Aufdecka 'kitakarás'). A magasművelés során télre nem kell betakarni a szőlőt, tehát nyitni sem kell tavasszal. A hagyományos, alacsonyművelés első munkája a nyitás volt, melyre általában márciusban került sor. Kemény munka volt, de a nők is végezték. A nyitás után a legkényesebb, legnagyobb szakértelmet igénylő munka a metszés (Schnaida) - a jó metszésen múlt az éves szőlőtermés. Ha kedvező volt az időjárás, akkor a márciusi nyitást követő napokban már metszettek is. De ha nem volt megfelelő, akkor április elsején, Hugó napján, ha nem is ténylegesen, de szimbolikusan el kellett kezdeni a metszést, a népi regula szerint. A metszés után a többszöri kapálás, a horolás, horolókapálás következett. A hajósiak az 1930-as években tértek át a hordásra. Volt olyan gazda, akinek a szőlőjében csak egyszer volt kapálás (Hacka) évente, általában májusban, a többi sarabolás (Schaba) volt. A saraboló kapa (Schabr) lényegében nem kapa, nem kapálnak vele, hanem húzzák a földet - másszóval horolónak, horoló kapának is nevezik. Más gazdák évente háromszor-négyszer kapáltak vagy horoltak, attól függően, mennyi csapadék volt - egy kapálás egy esővel ért fel a gazdák szerint. (Egy másik tapasztalat szerint egy jó harmat többet ér egy esőnél.) A szőlő kötözésére (Benda) akkor került sor, amikor már félteni kellett a vesszőket, hogy a szél letördeli őket. Az első permetezés (Spritza) akkor volt, amikor már legalább húsz centiméteres volt a hajtás, majd ezután még kétszeri permetezés következett az esztendő során. Az 1960-as évekig rézgálic és mész keverékével permeteztek. A kaccsolást (Stutza) akkor végezték, amikor a bogyó már kissé ki volt fejlődve, hagyományosan a június végi Péter-Pál napjánál előbb nem. A szüret előtti időszakban szőlőcsősz (Weigatahaltr, Weigata-csész) őrizte a termést, akinek egy nádkunyhóban (Rohrhitta) volt a pihenője. A Pincefaluban is volt csősz, négy pincecsősz (Keallr-csész), akik egész évben éjjel-nappal vigyáztak a pincékre. A szüret (Leasa) az esztendő kitüntetett munkaalkalma volt az egész falu népe számára. Szüret idején hajnaltájt a falu és a szőlők közötti út, a pincék felé vezető út mindkét oldalon tele volt kifelé haladó kocsikkal - az emberek hosszú sorokban haladva mentek szüretelni. A gazdasszony szalonnát, kolbászt, érett túrót, lekvárt, kenyeret csomagolt a szüretelőknek. A disznóvágás termékeit úgy osztották be, hogy a szüretre maradjon kacsabegybe, libabegybe vagy hájhártyába töltött vastag kolbász, és elég legyen a szalonna is. A gazda már a szüret előtti héten előkészítette a pincét és a présházat a munkához. A hordómosás (Fäßr auszväscha) fontos munka volt, egyesek kénezték is a hordót. Az emberek szüretelő kosárba (Leaszueile) szedték a szőlőt, a karra való kosár (Bogazueina) pedig a szőlő hazaszállítására szolgált. A puttony (Butta) fából készült - a puttonyozás (Buttatraga) férfimunka volt. A férfiak vitték ki a szőlőt a sor végére, ahol nyitott hordókba (Stellfaß) öntötték. Aki tehette, a kocsi formájához igazított, hosszúkás szüretelő kádakat (Wanna) csináltatott a szőlő szállítására. Az esztendő utolsó szőlőbeli munkája, a szőlő betakarása (Zuadecka) akkor történt, amikor már a levelek lehullottak. Ezt a nehéz fizikai munkát főleg a férfiak végezték. A szőlőműveléshez kapcsolódó népszokások és hiedelmek A hajósi svábok szerint az egyházi év Má- ria-ünnepeit azért kell lelkiismeretesen megtartani, hogy a szőlők teremjenek. Az éves szőlőtermést gyakran veszélyezteti a három fő fagyosszent - Pongrác, Szervác és Bonifác - napja (május 12-13-14.). A népi hiedelem sze158
