Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Régészet–Antropológia–Numizmatika - V. Székely György: Elfedett Árpád-kori éremleletek a Duna-Tisza közén
Elfeledett Árpád-kori éremleletek a Duna-Tisza közén kérdésben,83 de az utóbbi évek szerencsés régészeti leletei mégis inkább a 13. század első évtizedeire való keltezést támasztják alá.84 Ezek a leletegyüttesek, ill. régészeti megfigyelések az ott talált pénzek földbe kerülését szorosan a tatárjárás hadi eseményeihez kapcsolják, így forgalmi idejüket a tatárjárást megelőző évekre, esetleg évtizedekre szűkítik. Egyúttal megerősítik azt a korábbi feltételezést, hogy a lemezpénzek és a H.69. dénár kibocsátása a tatárjárást megelőző időszakra, IV. Béla uralkodásának első időszakára, esetleg trónra lépését megelőzően, ifjabb királyként eltöltött éveire tehető. A fenti megállapítás mindenekelőtt a H.69. dénárra, valamint a H.192. és H.195. brakteátákra vonatkozik, de ezek révén a velük együtt előforduló többi lemezpénz is hasonló megítélés alá eshet.85 Ez egyben számos olyan kérdést vet fel, mint pl. a kibocsátás hozzávetőleges időpontja, sorrendje, a lemezpénzek és a királyi dénárok, valamint a friesachi pénzek átváltási aránya, amelyekre a kutatás jelenleg még nem adhat megnyugtató választ. Ugyancsak megválaszolandó kérdés a királyi dénárok feltűnően ritka előfordulása, amit csak részben magyaráz meg a forgalmukat nehezítő évi pénzváltási kötelezettség. A jelen tanulmány keretei között vizsgált nyolc lelet közül hatban bizonyosan, egyben feltételesen voltak jelen friesachi dénárok, ami újabb bizonyítéka annak, hogy ezek a pénzek meghatározó szerepet játszottak Magyarország pénzforgalmában a 13. század első évtizedeiben. Ez a meghatározó jelenlét fokozatosan alakult ki, és szoros összefüggésben van a Magyar Királyság gazdasági életével, és az ezt meghatározó pénzforgalmi állapotokkal. A 12. század folyamán a magyar pénzek súlyuk és ezüsttartalmuk csökkenésének következtében fokozatosan elvesztették értékmérő és értékőrző szerepüket. Helyüket a kereskedelmi forgalomban a súlyra mért 83 A lemezpénzek kutatástörténetéről és egy részük keltezéséről: Kovács László 1997 291-309. Hunka, Jan 1996 85-120. 84 Cegléd-Bürgeházi-dűlő: Gulyás Gyöngyi 2007 52-53.; Muhi: Pusztai Tamás 2011 629-640.; Szank-Haladás Tsz. II.: Sz. Wilhelm Gábor 2010 13-14. 85 A kérdéssel egy másik tanulmányban kívánok részletesebben foglalkozni. ezüsttömbök és a magas nemesfémtartalmú külföldi pénzek (bizánci arany, kölni dénár) vették át. A 12-13. század fordulójától a fokozódó árutermelés egyre jobban igényelte a pénzgazdálkodás megélénkülését, és az ehhez elengedhetetlen jó minőségű ezüstpénzt. Az évenkénti beváltásra kötelezett magyar királyi veretek csak részben tudtak ennek az igénynek megfelelni, így helyettük és mellettük külföldi pénzek, mindenekelőtt a friesachi dénárok jutottak szerephez.86 A numizmatikai kutatás ezzel a gyűjtőnévvel illeti azokat a pénzeket, melyeket a 12. század elejétől a különböző egyházi és világi pénzverő hatóságok (salzburgi érsek, karinthiai herceg, andechs-meráni herceg, steier herceg, gurki püspök, bambergi püspök, aquileiai pátriárka stb.) a szomszédos Karinthia és Krajna pénzverdéiben (Friesach, St. Veit, Pettau/Ptuj, Rann/Brezice, Reichenburg/Brestanica, Laibach/Ljubljana, Landstrass/ Kostanjevica, Gutenwert / Ótok, Tschatesch/Catez, Heiligenkreuz/Sv. Kriz) bocsátottak ki.87 A friesachi pénzverés I. Konrád (1106- 1147) salzburgi érsek idejében indult meg, miután a karinthiai Friesach közelében gazdag ezüstlelőhelyeket fedeztek fel. Az érsek - pénzverési jogával élve - ebből az ezüstből verette pénzeit, a kölni dénárok mintáját és pénzlábát alapul véve. Ezek a pénzek külsőre durva, szabálytalan megjelenésűek, de magas ezüsttartalmúak voltak. A salzburgi érsek pénzei hamar bekerültek a környező térség pénzforgalmába, és kedveltté váltak. Ennek hatására rövidesen I. Ulrik karinthiai herceg (1135-1144), sőt valószínűleg már elődje, Engelbert herceg (1124-1135) is pénzverdét nyitott, ahol az érseki véretekhez hasonló éremképű pénzeket készíttetett. A karinthiai hercegek példáját az aquileiai pátriárkák is követték. I. Pilgrim (1132-1161) és utódai ugyancsak az érseki dénárok mintájára verették pénzeiket. I. Eberhard érsek halála (1164) után utóda újjászervezte az érseki pénzve86 A hazai pénzforgalomról máig helytálló áttekintést ad: Hóman Bálint 1916 289-314. 87 A témával kapcsolatos legfontosabb irodalom: Luschin von Ebengreuth, Arnold 1922 89-118., 1923 33-144.; Uő. 1924 97-102.; Baumgartner, Egon 1935 67-88.; Uő. 1952 256-286.; Uő. 1949 75-106., 1959 14-57., 1961 28-71. a kérdés legújabb áttekintése: Härtel, Reinhard 1996 123
