Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században
8 Iványosi-Szabó Tibor igazodtak a Kecskeméten kialakult gyakorlathoz, hanem jogszolgáltatásának egyes területein rendszeresen közre is működtek. Jól tudjuk, hogy mezővárosaink igazgatásának szervezete hosszú fejlődési folyamat során formálódott. A hódoltság alatt és a törökellenes háborúk idején merőben más feladatok nehezedtek a mezővárosok önkormányzatára mint az előző, illetve a következő évszázadokban. Ez a folyamat Kecskemét igazgatásának történetén belül jól kirajzolódik. A több évszázadon át csiszolódó közigazgatási szervezetében már ekkor fellelhető sok olyan vonás, amely később több mezővárosnál is tetten érhető. A korábbi eredményekre, hagyományokra épülve már ekkor találkozunk testületi jellegű szervezetekkel. Lényegében ide sorolható a népgyűlés az esküdtek testülete és főként a tanács. A magisztrátus belső struktúrája az idők folyamán a lakosság létszámának és a városvezetésre nehezedő feladatoknak megfelelően évtizedek során folyamatosan formálódott. A legfontosabb választott tisztségviselők, illetve hivatalok viszont már ekkor kivétel nélkül számottevő gyakorlat birtokában végezték munkájukat. A MEZŐVÁROSI AUTONÓMIA FORMÁLÓDÁSA Középkori örökség A magyarországi városfejlődés tudatos támogatása első alkalommal IV. Béla király intézkedéseiben érhető tetten. Ez a folyamat az Anjouk uralkodása alatt gyorsult fel. Ezért Zsigmond király 1405-ben indokoltnak látta, hogy külön törvényben szabályozza a magyar közjogon belül a városok jogállását. A társadalmi munkamegosztás azonban vidékenként erősen eltérő módon alakult, ezért a városi fejlődés még a következő évszázadokban is igen változatos képet mutatott. A hivatali adminisztráció ezt a folyamatot csak kisé megkésve követte. Ezért a királyi adománylevelekben, a különféle kiváltságok rögzítése során a jogi formulák továbbra is számottevő eltéréseket jeleznek. Ezek a jogi kategóriák a hétköznapi gyakorlatban csak közel egy évszázados fejlődés eredményeként váltak egységessé. A kiforratlanságára utal az, hogy még 1415-ben is Zsigmond király felesége „in civitate nostra Kechekmeth vocata" formulát használta, és a minden bizonnyal az Anjou korban keletkezett régi várospecsétben is a „S(IGILLUM) CIVITATIS DE KECHKEMETH" felírás található. 1 4 Ezen kitételek ellenére sem állítható, hogy Kecskemét ekkor szabad királyi város lett volna, de az kétségtelen, hogy akkor már élvezte a mezővárosokat megillető jogokat. Bár igen kevés mezővárosi kiváltságlevél maradt ránk, amelyek tételesen rögzítették az egyes települések megszerzett jogait és kötelezettségeit, a konkrét esetekből a fejlődési folyamat jól körvonalaz1 4 HORNY1K. János: 1860.1. 146-149, ill. 199-208.
