Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században
78 Iványosi-Szabó Tibor 1684) betöltse a főbíró tisztséget, hanem a nemesi vármegye a kilencvenes években szolgabírói feladatokkal is megbízta. Az 1664-ben és 1670-ben főbírónak választott Szentkirályi Pál visszavonulása után fia, iijabb Szentkirályi Pál nemcsak a család vagyonát örökölte, hanem apja tekintélyét is kamatoztatni tudta. Már a nyolcvanas évek elejétől gyakran feltűnik neve a szűkebb tanácsban, 1685-ben adószedő lett, majd 1692-ben és 1698-ban főbírónak választották. Bármilyen keserves évet kellett a főbírónak kitöltenie, hivatali éve leteltével anyagilag elszámoltatták. A számvevőszék elődjének számító bizottság esküdtekből álló tagjai csaknem kivétel nélkül egykor főbírók és adószedők voltak, akik átlagon felüli gyakorlat és ismeretek birtokában végezhették munkájukat. „Anno 1669. die 4. Maii. Tavalyi bírák, Deák Pál és Csete Gergely uraink számot adván mostani főbíró Nagy János uramnak ilyen böcsületes személyek előtt, úgymint: Bíró György, Csaba Mihály, Csaba János, Kamarás Ambrus, Sárközi Pál, Bíró János, Nagy János, Pál György és Barkó Benedek uraink előtt, adtak az őkegyelme kezeiben ilyen renddel..." meghatározott összeget. 23 1 A főbíró és a választott tisztségviselők munkájukért ebben a században még nem kaptak díjazást. Folyamatos kötöttségük miatt viszont - szolgálati idejük alatt - mentesültek az adók és egyéb közterhek viselésétől. Bár a pénzbeli terhektől való mentesség sem volt kiemelkedő előny, hisz még a leggazdagabbak esetében is kisebb összegről volt szó mint a jegyző fizetése, közvetett módon számos területen szolgálták érdekeiket. Ennek a hivatali év leteltével búcsúbeszédükben is hangot adtak. Ezek megismétlődő fordulataiban a veszélyek felsorolása és az elvárt utólagos kedvezmények sora évtizedek során bővült. Egyik viszonylag korai formája jelzi, hogy a főbírók nemcsak magukra, hanem hivatalbeli társaikra is következetesen gondoltak. „Anno 1679. N. Deák Pál uram főbíróságában. Édes barátink, az kik követközendők vadtok ez nyomorúságos háznak őrizetire, Isten ő szent felsége tarcson meg az igaz hitben benneteket! Engeggye Isten ő szent felsége barátaink, hogy ebben a nyomorúságos esztendőben semmi panaszolkodó beszéd ne hallassék az mi uccáinkon, hogy kegyelmeteknek is ideje eltelvén, válhasson meg ez nyomorúságos háztúl békével. Annak felette aggyon Isten erőt, egészséget kegyelmetöknek, engeggye Isten, barátink, hogy vígan lakhassatok, s az szófogadatlanokat kezetek alá hajthassátok. Annak felette ez is tudva legyen nálatok, édes barátink, hogy az régi bevett szokást el ne felejcsétek, hogy az új bírák az ó bíráknak elengettenek egy kocsi sort, egy heverősort, egy fahordó sort. Az bevött szokást kegyelmetek is megtarcsa, hogy kegyelmeteknek is azon mértékkel ne mérjenek jüvendőben. Isten kegyelmetekkel. Ez is feledékenységben ne legyen édes barátink, hogy az szegény csapiároknak is egy kocsi sort, egy fahordó sort elengeggyen kegyelmetek nekik. 23 1 IV. 1510. V 1668/69. 93.
