Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században
76 Iványosi-Szabó Tibor urunk pénzét nro. tall. 400, id est négyszáz tallérokat. Uzsorája tall. 40, Szent György napig." 22 7 Az eddig ismertetett legfőbb feladatok ellátása mellet további teendőket is kénytelen volt felvállalni ezekben az évtizedekben a város első embere. Ezekre mindenekelőtt az 1668-tól fennmaradt főbírói számadáskönyvek alapján tudunk következtetni. Az egész szolgálati évére kiható tevékenysége a város egyik legfontosabb jövedelmi forrásának a borforgalmazásnak az irányítása lett. Itt nemcsak ellenőrzésről, hanem rendszeres és közvetlen személyes beavatkozásról beszélhetünk. A dézsmaborok beszedésének és kimérésének ellenőrzését még a század végén is ő végezte: „Anno 1700. die 25. X-bris. Kimenvén böcsületes főbíró Csertő János uram az dézsmaboroknak megszámlálására, melyeket megszámlálván, találtattanak in universo megállásától fogva mind öreg és kicsiny hordókat öszvetudván in nro. 110." :: x Ehhez kapcsolódott annak eldöntése, hogy a város kocsmájában a jelentős fogyasztás kielégítése érdekében honnan célszerű bort vásárolni. Ez a kör Veszprémtől Csongrádig, Egertől Szegedig terjedt. Természetesen a helyi gazdáktól is a főbíró döntése alapján vásároltak bort és pálinkát egyaránt. A nyilvántartások szerint közel hasonló feladatot jelentett a mészárszék működtetésének irányítása és ellenőrzése, bár itt a székbírák a terhek jelentős részét magukra vállalták. Visszatérő tétel a főbírói számadások között: „Ajándékok szétosztása Pesten... Budán" a török katonák és hivatalnokok között. A főbíró személyes döntése alapján történt a különféle kisebb kihágások miatt kiszabott bírságok nyilvántartása és beszedése. Az ő hatáskörébe tartozott a város földesurai számára a kötelező ajándékok megvásárlása, azok célhoz juttatása és nem ritkán azok nyilvántartása. A különféle adók nagyobb tételeinek átvétele és azok kiadásainak számontartása. Rá várt a város birtokában lévő házhelyek, szántók, kertek „ajándékozása" során a méltányosság eldöntése és ezek nyilvántartása. A főbírói feladatok ellátását nemcsak a szerteágazó munka tette terhessé, olykor kockázatossá, hanem a közbiztonság csaknem teljes hiánya. A gyakori utazás, a vélt vagy valódi érdekek sértése miatt a főbírók és hivatalnok társai gyakran kerültek komoly veszélybe. „Főbíró uram Csaba Mihály, Kamarás Ambrus etc. Budára indulván, akarván az Kajmékány urunknak az széna vétel felől végezni, az maradék pinzt felvitte magával, hogy városunk szükségét végben vigye vele, de Dabasnál őkegyelmekre ütvén az ... tolvajok... és elvonták őkegyelmek mind egy pinzig... az tolvajok kezében akadt f. 277." 22 4 22 7 IV. 1508. c/ 1664. 223-226. Kölcsönök felvételére szinte minden évben több alkalommal sor került. Az összeget kamataival együtt az adók beszedésekor egyenlítették ki. Csak ritkán hárították át az adósságot a következő főbíróra. Kőrösmelléki István fülöpszállási volt. A kölcsönzők között gyakran fellehetők a gazdagabb helyi lakosok és a két egyház is, akiknek mindenkor fizették a megfelelő kamatokat. 22 8 IV. 1510. i/ 1700. 24-25. 22 9 IV. 1508. c/ 1664. 126, ill. 128.
