Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Schön Mária: Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében
376 Schön Mária ghalta: sechs Wocha hat sie 's da gl au be iahram Ma. Abr aisa Regi be dr Klara nemme. And dahuei soll ma iahra Zuig itt natau solang, itt vabrenna, itt heargia and nix itt. Des sagid sie ällawail: ruheig gruaba lau. Wemma traura tuat, die kizrischt Zait ischt sechs Wocha. Vaar da Schwähar and faar d Schwiegr hat ma a halbids Jahr, faar d Eitra hat ma a Jahr, faar d Kendr haud sie, solang sie haud wella. I han 15 Jahr traured. Sechs Wocha hat ma traured faar die gschwischtrigi Kendr and faar d Frueid. 's ischt ämal so gsei, sechs Wocha. (Mendier Ferencné 2006.) (A meghaltak hat hét múlva visszajönnek, a ház körül tépelődnek és nézelődnek, hogy mennek itt a dolgok. De ez nem igaz! Hogy folyik az élet nélkülük, hogy ők már nincsenek benne, hogy élnek tovább. Ugye meghal az édesanya vagy az édesapa, azok kíváncsiak. A Wiedner János bácsi is mindig mondta, hogy anyja mindig jön. De nem maradnak sokáig. Mire megfordultak, mire jól megnézték volna, hogy valóban az anyjuk-e, akkor már elmúlt a látomás. Egy percen belül elmúlt. Mindig mondták: Csak egy percig láttam a családomat. Olyan, mint egy álom. És hat hét múlva. Én mindig féltem, hogy a nagypapám visszajön hat hét múlva, mert egyszer fejbe vertem, és mikor meghalt, akkor féltem. A Baumann nagypapa. Féltem, hogy visszajön, de nem jött. Hogy miért éppen hat hét múlva, azt nem tudom. Ha valaki meghal, a sítját se szabadna letakarítani hat hétnél korábban. És az emberek olyan tiszteletlenek, a harmadik nap már ledobják az emberek virágait. De a Kláránk megtartotta: hat hétig meghagyta őket a férje sírján. De őnála a Reginánk már nem. És az idő alatt odahaza se bolygassuk a dolgaikat, ne égessük el, ne ajándékozzuk el, semmit ne tegyünk. Mindig mondják: hagyjuk őket pihenni. Ha gyászolunk, a legrövidebb idő a hat hét. Az apósért és az anyósért egy fél év, a szülőkért egy év, a gyermekért annyi idő, amennyit valaki akar. Én tizenöt évig gyászoltam. Hat évig gyászoltuk az unokatestvéreket és a rokonokat. Mindig így volt: hat hétig.) 's hat äwa ghaeißa, wenn d Kendbettri gstaarba ischt and s Kend gheinid hat, d Mauttr hat kuei Ruah. Nach haud sie au gseit, brennid a Kez odr zwua odr drai Keza, daß des Kend a Ruah hat. 's ischt itt vili vaarkamma, daß ueina gstaarba ischt, daß sie a Kend da glau hat. Mo d Kendr so ruheig gsei seand and brav, dott haud sie ema gseit: „Hat, iahra Muattr weatt da gsei sei die seiga. " (Mendier Ferencné) (Ha szülésben meghalt az asszony, és gyermeke sírós volt, akkor az volt a vélemény, hogy az anyának nincs nyugta. Olyankor azt mondták, hogy gyújtsanak meg egy-két vagy három gyertyát, hogy meglegyen a gyermek nyugalma. Nem fordult sokat elő, hogy meghalt az édesanya, és a gyermeke itt maradt. Amikor viszont a gyermekek nyugodtak voltak és csendesek, olyankor azt mondták: Hát, biztos itt járt az édesanyjuk, és megszoptatta őket.) Des Waib ischt gstaarba, nach hat sie am Hearrgid beatted: „Sai so guat and vazaih's mr, liabs Hearrgidli, i wear's scha eappr saga, sie sol lid 's gia, was i vasprocha han, abr i han's nemmi kenna macha. " Annach ischt des jinig en dr
