Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Schön Mária: Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében

Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében 373 kek a temetőben jönnek össze. A szegény lelkek, akik meghalnak. A szegény lélek fölszáll, aztán lejönnek, összegyűlnek lenn a temetőben, és beszélgetnek egymással. Mindig ezt mondták, hogy a szegény lelkek éjjel a temetőben gyűlnek össze, és ott beszélgetnek. Mi pedig azt mondjuk, hogy fönn vannak az égben. A szegény lelkek azok, akik meghaltak meg azok, akik a tisztítótűzben vannak, de inkább a tisztítótűzben lévők.) A következő adatot a szomszédos szlovák Miske faluból hozta az adatközlő, aki a II. világháború után ott húzta meg magát addig, míg haza nem jöhetett Hajósra. D Nachprí hat gseit, en dr Ki arch da seand Zaita, abr was faar i Zaita, seall waeiß i nemme, hat sie gseit, daß die Totini zu dr Kiarch na kammed be dr Nacht am 12 hat sie cimal gseit aisa Mischkamr Nachpre. Seit sie, sie ischt ueimal en d Kiarch ganga, nach hat sie em Chrischkendli en dr Zwölfikiarch soeini gsiah, was seand scha 20 Jahr gstaarba gsei. Nach han i denkt, i bin doch au scha danda gsei em Kiarchhof, nach haud sie gseit, die Totini täid um 12 zum Kreuz na gau. Abr seall han i au scha denkt, i bin scha am 12 danda gsei and bin scha spat danda gsei, i han noeit gsiah aisri Leut, i han no niamrd gsiah. Lehet, daß sie solang gaud, daß miar itt siehned. Wel i muein, miar seand itt so nah bem Hearrgid da, daß ma älts siehned. Seamma? (Oszmayer Józsefné) (Azt mondta a szomszédaszszony, hogy vannak olyan időszakok, de hogy melyek, azt már nem tudom, amikor a halottak éjfélkor a templomhoz jönnek. Azt mondta, hogy egyszer karácsonykor az éjféli misén olyanokat látott, akik már húsz éve meghaltak. Akkor azt gondoltam, én is már voltam a temetőben, mert azt mondták, a halottak állítólag délben a kereszthez jönnek. De azt is gondoltam, 12-kor lenn voltam, késő este is lenn voltam, mégsem láttam a családunkat, még senkit sem láttam. Lehet, hogy addig (?) mennek, hogy mi ne lássuk őket. Mert úgy gondolom, mi nem állunk olyan közel Istenhez, hogy mindent lássunk. Vagy igen?) D Koscht ischt itt so gsei wia heit. D Leut saiid taub gsei wia Hand, annach haud sie ällagrhang gsiah. An Ampr odr a Lawor haud sie naustau mit am Wassr em A bid, wenn dr Mau raitfkammt, annach hat ma neigucked, annach geatt wenn dr Mau scheint and da guckischt nei, nach siechscht ällagrhand. Wenn da d Auga zuadruckscht, nach siechsch au, daß jucka tuat. Ez is így van. Nach haud sie dott tanzid am Wassr denna, nach hat ma s Kreuz gmacht and beatted. Ma hat gseit, d Seel tanzid dott, die Gstaarbini iahri Seela. Ez úgy van, úgy lehetett képzelni, ma stiarbt itta, wel d Seel ischt da, d Seel leabt ebeg. D Seel blaibt da and seall hat ma gsiah. Itt die Aeigini iahre. D Seel ka ma nemmi kenna. Az csak van, de nem lehet ráismerni. (Oszmayer Józsefné) (Nem olyan volt a koszt, mint manapság. Olyan gyöngék voltak az emberek, mint a kutya, hát persze hogy mindenfélét láttak. Este, mikor följött a hold, kivittek egy vödörben vagy egy lavórban vizet, és ugye ha süt a hold és belenézel, mindenfélét láthatsz. Ha becsukod a szemed, akkor is vibrál a szemed. Ez is így van. Azt mondták, a lélek táncol ott benn a vízben, a meghaltak lelke. Akkor keresztet vetettünk és imádkoztunk. Ez úgy van, úgy lehetett képzelni.