Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században
A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten... 35 Valójában a XVI. századból is maradt fenn népgyűlésre történő utalás. Az ötvös céh Debrecenből kapott szabályzatának hitelességét a főbírón és az esküdteken kívül „többen nagy sokak" tanúsították. 11 . Aligha kétséges, hogy valójában egy népgyűlésen tették közzé a fontos okmányt. Ezen kívül még több alkalommal kényszerültek a mezőváros bírái döntéseik elfogadtatása érdekében ehhez a testülethez fordulni. Ezt igazolja Hornyik János egyik jegyzete is, amely az 1598. évi tanácsülésekre vonatkozik: „Sok helyütt említtetik a város Gyűlése."" 4 Ez a kijegyzés feltétlenül azt igazolja, hogy a század utolsó évtizedeiben még gyakorta látta indokoltnak a tanács a népgyűlés összehívását, tehát ekkor még a város irányításának egyik fontos intézménye lehetett. A nem kevesebb kellemetlenséget hozó XVII. században a város vezetői számára ugyancsak több alkalommal is szükségessé vált ennek a fórumnak az igénybevétele. Érthetően a város lakosságának erőteljes növekedése mind nehezebbé tett egy, a mezőgazdasági munkával lekötött férfi lakosság nagy részét magába foglaló gyülekezés megszervezését. Minden bizonnyal ezzel magyarázható, hogy a XVIII. században már nem népgyűléseken tájékoztatták a megyei hatóságok és a helyi vezetők döntéseiről a lakosságot, hanem tizedgyűléseken kerítettek erre sort."' Figyelemfelkeltő az is, hogy amely évtizedekből már jelentősebb mennyiségben maradt írott anyag, ezekben számottevően bővült a népgyülésekre utaló adatok száma. A század utolsó négy évtizedében öt - rendkívülinek mondható - népgyűlés tartására következtethetünk forrásaink alapján. Ezek szövegének figyelmesebb olvasása révén feltárhatjuk ennek az ősi intézménynek, az egykori népgyűlések működésének néhány sajátosságát. Az erre vonatkozó első írott emlékünket 1642ből egy oklevél őrizte meg, amelyben Wesselényi Ferenc nádor megerősítette a kecskeméti szappanosok céhszabályzatát. Ennek záradékában találjuk az ide vonatkozó kitételt: „Mi is ugyanezen articulusokat az mi Városunk szokott élő pecsétivei megerősítünk egyező értelemből, akkori főbíró Nemes János az egész tanácsbeli esküdt személyekkel és az egész kösséggel egyetemben..." 1 1'' A következő adatunk két évtizeddel későbbi, 1663. június 4-én a „Város gyűlésében való végzés". 1 1 Nem tudjuk milyen gyakorisággal és milyen ügyekben folyamodtak a teljes 11 3 HORNYIK János II. 1861.271. 11 4 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1996. 49. Hornyik János még felhasználhatta azokat a tanácsi jegyzökönyveket, amelyek 1944-ben tűntek el. Jegyzetei forrásértékűvé váltak. ! l~ Bár erre vonatkozóan csak 1768-ből van egyértelmű adatunk, de megszövegezés kétségtelenné teszi, hogy bevett gyakorlatról van szó: „Minthogy a város publikumát illető tizedgyülések a mikor tartatnak, sok rendetlenségek s versengések is esnek..." Még 1820-as és 30-as években is ezeken vitatták meg a megyei deputációk döntése alapján a város lakosságát érintő problémákat. 1848-ban ez a fórum volt legalkalmasabb arra, hogy „...a könnyebb megérthetés végett a már eddig is igen sok fellelkesült ajánlkozók által vasárnapokon az öszvegyülekezettekelőtt felolvastatnék s ahol szükséges meg is magyaráztatnék..." Táncsics Munkások Újsága című lapban megjelent híranyag. Amikor pedig néhány héttel később a Pusztaszeren történő tanyaföldek kiosztása került napirendre, „...népes gyűlésben ... a lakosok számosan megjelentek." ennek hatására döntött a tanács, hogy „...a közelebbi vasárnap tartandó tizedgyülésben a puszta miképpeni kezelése iránt..." adnak tájékoztatást IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 2002. 291-293. 11 6 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1996. 92. 11 7 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1996. 95
