Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Schön Mária: Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében

338 Schön Mária megnöl, meg minden. Most ez az Istené. " S Kreuz itt gmacht, mert ugye legtöbbször d Mandsnama haud abaua. (Stieber Jánosné 2008.) (Mikor elvetettük a búzát, mikor már kész volt a vetés: Isten nevében, ezt most átadjuk az Istennek. Most átadjuk az Istennek, mert ez még nem a miénk. Mert várni köll, mire megnöl, meg minden. Most az Istené. Keresztet nem vetettünk, mert ugye a férfiak vetettek.) „En Gotts Nama, abaua isch, dr Hearrgid soll's jetz wachsa lau ", so haud sie ema gseit. „An Gotts Nama, jetz isch abaua, dr Hearrgid soll's jetz wachsa lau, jetz isch em Hearrgid seini Händ denna. Abaua isch, jetz muß oft ibrnachta huß, jetz soll dr Hearrgid sei Händ nauftua. Jetz ghert 's am Hear rged. " Mein Vattr hat so en Brauch ghätt, ackarwas faar a Arbid daß gsei ischt, wenn eappis fetig gsei ischt, nach hatt 'r gseit: „ Gott sai Dank! Jetz ghert 's em Hearrged. Des muß oft ibrnachta huß. En Gotts Nama, fetig seamma, dr Hearrgid soll jetz d Händ nauftua. " (Stieber Jánosné) (Isten nevében elvetettük, növessze meg az Isten, így mondták mindig. Isten nevében, most el van vetve, az Isten növessze meg, most Isten kezében van. A vetés megvan, mostantól sokat kell kinn éjszakáznia, most az Isten tegye rá a kezét. Most az Istené. Apámnak olyan szokása volt, hogy ha bármi munkával elkészült, akkor ezt mondta: Hála Istennek! Most az Istené. Ennek még sokat kell kinn éjszakáznia. Isten nevében elkészültünk, most az Isten tegye rá a kezét.) A rítusoknak minden időben és mindenütt a földeken és a szőlőben megvolt a maga szerepe. Az áldást nemcsak szavakkal adták a földre és a növekvő termésre, hanem az egész év menetében egy sor rítussal is: virágvasárnapon pálmaágak tűzésével; Márk napján a búza megszentelésével és megsózásával; a szent időkben {en die haeiligi Zaita) hamu kiszórásával; aratáskor egy kevés búza meghagyásával; az első és az utolsó kéve különös tiszteletével; aratókoszorú készítésével; aratási lakomával; a magnak szánt búza szentelt borral való meghintésével; bármilyen gyümölcs érésekor néhány szem gyümölcs meghagyásával; esőért való vagy a túl sok eső elleni imádkozással; esővarázslással tücsök fölakasztásával; A Polgár nagypapám nagyon jó ember volt. A Rohrzau-ban több szőlője volt. Ott minden sarokban leszúrt pálmaágakat, Atya, Fiú, Szentlélek. Sőt nemcsak a szőlőben, hanem a földeken is. Mindenütt megcsinálta. És minden évben rajta hagyta minden tábla egyik tőkéjén a szőlőt a madaraknak. És mikor arattuk a búzát, a föld minden sarkán meghagyott a madaraknak pár búzaszálat. (Oszmayer Józsefné 2005.)