Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Schön Mária: Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében

324 Schön Mária ällamal gseit, des seand kanschtraichi Leut. No van dr Bruck heannawäats gega Hajosch rei, dott hatt V gseit, ear hat gsiah, daß s Gwilk auffährt. Wel wenn zwie vafahrini Schualr oba ziemakammed, em Hemml, seall gait a groß Weattr. Des weatt nu so gsei sei, daß deanni seand en die Wolka denna gsei deanni vafahrini Schualr. And handa ischt au uein gsei. Annach hat dea vafahri Schualr gseit zu deamtn Kutschr, ear soll uf d Saita fahra, soll ausspanna and d Roß abenda fescht en Waga na and sie liegid andr da Waga na. Annach ischt dea Ma uf d Saita gfahra, vaar V en Kanal na kamma ischt, itt daß d Roß en Kanal nei gaud. And guat fescht soll 'r abenda, daß sie itt waicha kenned. And sie seand andr da Waga na gleaga and zuadeckt. Annach s ai a so en großa S tu arm kamma, daß sie schabald mit am ganza Waga and mit Zack and Pack futtgfloga seand. Nach haud sie ema gseit, jetz kammid zwie vafahrini Schualr ziema, des gait a stark groß Weattr. Nach ischt so en großa Stuarm kamma, daß sie haud messa aheba am Waga da, an die Rädr and ibral. And des häb dea scha em vaar aus gseit: Uf d Saita fahra and d Roß guat abenda, wel jetz enstaht en Stuarm. Na and so scharpf des nach kamma ischt des Weattr, so scharpf isch nach au vaganga. Ann ach hatt 'r gseit: „Jetz kascht scha virikamma, jetz kascht d Roß eispanna, jetz kenna ma waitrfahra. " (Szeitz Jánosné 1918.) (Anyám mesélte mindig, és mi tátott szájjal hallgattuk. A Hosszú-hídnál arra Császártöltés felé egy ember ment a két lovával, és ketten ültek a kocsin. Az egyik kóborordiák volt. Kérte a kocsist, hogy vigye Császártöltésre. De hogy mi ez a vafahrini Schualr, azt nem tudom neked megmondani. Mindig azt mondták, nagy tudású emberek. Még a híd előtt Hajós felé azt mondta, látja, hogy viharfelhők tornyosulnak az égen. Mert amikor két kóbordiák fönt összetalálkozik, fönn az égen, abból nagy vihar lesz. Ez csak úgy lehetett, hogy ezek a felhőkben voltak benn ezek a kóbordiákok. És itt lenn is volt egy. Odaszólt a kóbordiák a kocsisnak, álljon az útszélre, fogja ki a lovakat, és kösse őket jó erősen a kocsihoz, nehogy megszökjenek, ők meg feküdjenek a kocsi alá. Az ember félreállt, mielőtt még a kanálishoz ért volna, nehogy a lovak belehajtsanak a kanálisba. Ok meg a kocsi alá ültek és betakaróztak. És utána akkora vihar jött, hogy majd elvitte őket az egész kocsival és mindennel együtt. Mindig mondták ezt: most összetalálkozik két kóbordiák, ebből nagy vihar keletkezik. Akkora ítéletidő támadt, hogy meg kellett kapaszkodniuk a kocsiba, a kerekekbe, mindenbe. És ezt ő már előre megjósolta: Hajts az útszélre, kösd meg jól a lovakat, mert vihar keletkezik. Na, és amilyen hirtelen jött a vihar, olyan hamar el is múlt. Akkor azt mondta társának: Most már előjöhetsz, befoghatod a lovakat, és mehetünk tovább.) Valamiképpen az Istennel is kapcsolatot tartanak, mint Isten titkának tudói. A végítélet napját így vetítette előre a kóbordiák a történetben: En dr Langa Bruck naus seand ueini gfahra, zwaei Roß and en Waga and dr Kutschr ischt doba ghocked and dea Schualr. And dea Schualr, dea ischt nah gsei bai Gott and dear hat gwißt, daß ma dea Waga weatt s iah am Hemml doba and hat