Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Schön Mária: Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében

322 Schön Mária nach gsiah. And 13 Buaba haud sie ghätt and dr uei hat kuei Aug ghätt, and dr andr hat kueini Zieh ghätt. Deanni seand so gsei, daß sie äll en Feahlr ghätt haud. Abr gschaid seand äll gsei. Annach haud sie kämpft, deanni Bauaba haud scha kämpft geanand, wel sie groß waara seand. Annach seand deanni Buaba scha gsei geanand, grad so en Kampf isch gsei, sie haud anand nemmi vastanda. And dea Vattr hat des nach gwißt, wia dia Muattr ischt. And ear hat sie itt wella varata. Abr sie hätt ganz gar nix gseit, abr ear ischt ueimal raus mit dr Färb. Annach hat sie gseit: „Des han i gseit, guckid itt hendr miar nache, des and des ischt and jetz kämmt so en Wend, jetz wear i gau. " And sie wär blieba be iahram Ma and be iahri Kendr. „Abr dramm gan i, " hat sie gseit, „wel du hascht dei Waat itt eighalta. And jetz muß i gau van dr Wealt. " Annach ischi futt. Annach ischt wiarkli so en großa Wend agfahra and dia Zait ischt dr Melusinawend. Des ischt dr Melusina iahra Stickle. Waeisch, wenn ämal en Wend ischt, nach sagid se, jetz blasid wiedr d Melasina. Jetz wenn dr Wend gaht, nach sagid d Leut, descht d Melusina, jetz kämmt d Melusina. Annach kämmt se, wenn Volmau ischt ällamal. Nach kämmt ällawail so en Wend. Des han i van die ältri Leut. Wenn dr Wend ämal agfahra ischt, nach: Na, jetz regiart wiedr d Melusina. (Mayer Ignácné 2005.) (A Meluzína el volt átkozva. Nem volt valóságos ember, hanem félig ilyen, félig olyan. Fölül gyönyörűséges asszonyszemély, alul pedig sárkányféle. Ha holdtölte volt, el kellett mennie mindig egy bizonyos helyre, hogy megfurödjön. De mindig csak azon a napon, mikor telihold volt. Mikor eltelt az a pár óra, amit azon a helyen el kellett töltenie, akkor ismét visszaváltozott emberi alakjába, csodálatos szép asszonnyá. Melozína férjnél volt, de nem jött ki vele jól. Mikor férjhez ment hozzá, elmondta, hogy neki minden hónapban teliholdkor el kell mennie valahová. De nem jár rossz úton, ezért ne is nézzen utána senki. Féije megígérte neki, hogy nem lesi ki a titkát. Aztán mégis az történt, hogy mikor egyszer holdtöltekor megint elment otthonról, akkor a férje azt gondolta, utánajár annak, hová megy. És elment a nyomában. És látta öt fürödni, és fölül a teste asszonyé volt, alul pedig kígyóé. És ezt a férje meglátta. És volt 13 fiúk is, de mindegyiknek volt valami hibája. Az egyik félszemű, a másik fogatlan volt. De mind nagyon okosak voltak. Mikor a fiúk megnőttek, elkezdték a harcot egymás ellen. Egymás ellenségei lettek, és már nem értették meg egymást. A férfi tehát megtudta, mi a titka a feleségének. És bár nem akarta elárulni, mégis egyszer elárulta magát. Akkor a felesége azt mondta: Megmondtam neked, ne lessetek utánam. Most majd nagy szél fog támadmi, ami elvisz engemet. Maradtam volna veled és a gyermekeinkkel, de elmegyek, mert a szavad nem tartottad meg, ezért el kell hagynom ezt a világot. Valóban nagy szél kerekedett, és azzal elment. Azóta van a Meluzína-szél. Ez Meluzína története. Tudod, ha szél támad, akkor azt mondják, a Melazína fúj. Ha fúj a szél, az emberek azt mondják, a Meluzína az, jön a Meluzína. És megjön, ha holdtölte van. Olyankor mindig megjön a szél. Ezt az öregektől hallottam. Ha föltámad a szél, akkor azt mondták: Na, most megint a Meluzína uralkodik.)