Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Schön Mária: Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében

Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében 303 kueina! Nach ha ma gmueit, miar seand stiarkr wia d Hexa. Des kan sie itt brancha d Scher. Ma haud eappis gseit, abr i waiß nemme: „Hexa, o Hex, waitrweag! Aha, jetz ischi ganga, jetz kämmt sie nemme. " D Hexa seand em Fraitig am 3 kamma, so haud sie gseit. Wel dr Hearrgid ischt gstaarba am 3, annach haud sie kenna macha, wia sie haud wella. (Szeitz Jánosné) (Hát, most péntek 3 óra van, mindjárt jön a Schrättile. És hárman-négyen a kezünket így tartottuk a kézfejjel fölfelé, ráköptünk és keresztbe rátettük az ollót. Mégse jön egy se! Mi akkor azt gondoltuk, hogy erösebbek vagyunk a boszorkányoknál. Nem tűrheti az ollót. És mondtunk hozzá valamit, de már nem tudom: Boszorkányok, ó boszorkány, el innen! Aha, most elment, most már nem jön. A boszorkányok pénteken 3-kor érkeznek, így mondták. Mert Jézus 3-kor halt meg, és olyankor azt tehettek, amit akartak.) Az alábbi elbeszélés azért figyelemreméltó, mert a vascsöcsü boszorkányról (Hex mit die aisini Titla) hoz hírt. Mei Schweschtr hat gseit, a Hex ischt kamma mit die aisini Titla. Descht iahran Schogr gsei. Seit sie: „I han'a guat gsiah, i han'a au kennt. Des hat ma rausgsiah deanni Titla. Des ischt dramm gsei, daß ma 'n itt kenna soll. " Sie hat gseit, des redt ihnr niamrd aus. Wel sie ischt Kendbettri gsei, nach hat sie gseit, 's ischt nu mal en Wend kamma, nach ischt V ihnr af d Bruscht nauf ghocked, daß sie schabald vastickt ischt. (Oszmayer Józsefné) (A húgom mondta, hogy hozzá elment a vascsöcsü boszorkány. Ez a sógora volt. így mondta el: Jól láttam öt és meg is ismertem. Kilátszottak a csöcsei. Azért csinálta, hogy ne lehessen ráismerni." Azt mondta, ezt az ő fejéből senki nem tudja kiverni. Mikor gyermekágyas volt, akkor egyszer csak jött egy szél, és máris ráült a mellkasára, hogy majdnem megfulladt.) Mint mondtuk, ezek a démonok a természetben élnek, a természeti-szellemi világ részeiként. Lakozhatnak például a szelekben és viharokban, ilyenkor nevüket is a szélről kapták: Wendsbraut, Wendhex, Weattrhex. (Leírásuk a Vihardémonok c. fejezetben olvasható.) Kedvenc tartózkodási helyük lehet a hidak környéke. D Leüt haud államai gseit, d Hexa hockid andr die Brucka danda. (Azt mondták az emberek, hogy a boszorkányok a hidak alatt ücsörögnek.) A falun belül az egyik a Malom-mocsár hídja (Mihlamaraschtbruck), amelyet a lányok az esti-éjszakai órákban a boszorkányok miatt kerültek. Elbeszélések azonban inkább a Szigetmocsár hídjához (Enslgrababruck) fűződnek. Mikor egy család lovaskocsival át akart rajta kelni egy beteggel, a lovak nem tudtak továbbmenni, nem bírták elhúzni a kocsit. Szerencsére a kocsis tudta a titkot, és megfordította az istrángokat, mire folytathatták útjukat, mintha mi se történt volna. A Bajai országúton a Völgyhíd (Tallabruck) alatt is ücsörögtek boszorkányok - mások szerint gonosz szellemek (Gaeischta), - és ha a lovak a hídon át akartak menni, nem volt erejük. Andr dr Tallabruck danda seand d Schrättala ghocked, and wenn d Wäga haud wella nammfahra, nach haud d Roß kiiei Kraft ghätt.