Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Schön Mária: Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében

296 Schön Mária (Fogyatkozáskor mást semmit se lehetett látni, csak az éjasszonyt. Mást nem lehetett látni. Ha őt látni lehetett, akkor semmi mást nem lehetett látni, mert olyan sötét volt. Amikor megjelent az éjasszony, amikor előjött a felhőkből, semmi mást nem lehetett látni, annyira sötét volt. Csak az éjasszonyt. O világlott. Mert csak akkor lehetett látni, mondták az emberek. De én nem láttam, a nálamnál öregebbek azonban látták. A Polgár nagypapámat foglalkoztatta az ilyesmi, mindig mesélt róla. Az úgy volt, hogy megjelent, és széttárta karját. Fekete volt, de fénylett. És ha megjelent, az mindenkor szerencsétlenséget vagy hasonlókat jelentett. Utána féltek az emberek. Most mi lesz? És lett is baj utána annak a családjában, aki látta. Ezért féltek az emberek. Nem sokszor volt látható az éjasszony, és nem mindenki látta.) Itt arról van szó, hogy szerencsétlenséget hoz arra, aki meglátja. Mások arról beszéltek, hogy megrontja és tévutakra viszi az embert. D Nachtfrau tuat ueim vahexa and vafiahra. Figyelemre méltó a felhőkkel, felhőkön való megjelenése is. Ebben az egy vonatkozásban rokon a garabonciásokkal és a sárkányokkal: Gega A bid ischt so en wiaschta Wolka kamma and miar Mädala seam ma halt au rammgjuckt en dr Gass duß, nach hand die ältri Lent gseit: „Jetz gaud huei Kendr, jetz kämmt gau d Nachtfrau, guckid nu sealla Wolka, mo dott kammt and dott hockid sie denna, annach gaht sie mitt 'ana! " And d Mädla seand so huei and hand ihni gfiarcht. Abr wenn keuin Wolka gsei ischt, nach haud sies au gseit, wenns scha guat Abid gsei ischt, daß d Kendr sollid hueigau. (Fuszenecker Ignác né) (Estefelé olyan sötét felhő mutatkozott, és mi kislányok kinn ugráltunk az utcán, az idős emberek meg szóltak: Gyerekek, most menjetek haza, mindjárt itt az éj úrasszonya! Nézzétek csak azt a felhőt, ami ott jön! Ott ül benne, és majd elragad benneteket. És a lányok csak úgy szaladtak haza, mert féltek. De ha nem volt felhő, akkor is mondták, ha már jócskán este volt, hogy a gyerekek igyekezzenek haza.) Minden bizonnyal a legkülönösebb emlék az éjasszonyról egy ráolvasó mondóka, mellyel a gyermek álmatlanságát gyógyították. Hátramentek vele naplemente után a szemétdombhoz, kerestek három szalmaszálat, amit egyenként a gyermek feje fölött hátrafelé eldobtak, miközben mondták az áldás szövegét az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. A mai ember számára az a meglepő az adatban, hogy az egymás mellé tétel révén azonosít egy keresztény szentet és egy pogány szellemlényt. (Csordás Istvánná 1997.) Auf da Mischthaufa tritt e, die Heilige Jungfrau bitt e: Nachtfrau Basl, her du a, was i diar sag: bschrai du dei Kend, and laß s mei mit Ruahl Helfe dir Gott der Vater! (A szemétdombra lépek, a Szent Szüzet kérem: éjasszony néném, halld meg, amit mondok: rontsd meg a magad gyermekét, az enyémnek meg hagyj békét! Segítsen meg téged az Atyaisten!)