Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

282 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta kosárban, télen nem használták. A jeges hűtőszekrény a konyha melletti szobában volt. Az 1970-es évektől már elektromos hűtőszekrényt alkalmaztak. Az édesanya háztartási füzetet is vezetett, a címe az volt: Kiadások. Ebben naplószerűen vezették a különböző kiadásokat: a piaci vásárlásokat, a nagytakarításhoz szükséges kiadásokat, a bérsütés árát. (Vásárba nem jártak.) Az édesanya kéziratos receptes füzetet is vezetett, de az újságokból kivágott recepteket is gyűjtötték, s receptes füzeteket, majd szakácskönyveket is vásároltak, és alkalmazták az új recepteket. Természetesen a háziasszonyok egymás között is gyakran cseréltek recepteket. Háztartásvezetés Muthnay Kiss Lajos pék családjában az 1920-30-as években A háziasszony, Kiss Lajosné Szondi Ilona a háztartásvezetésen kívül az áru értékesítésével is foglakozott: a pékműhely mellett bolt is volt, valamint saját élelmiszerboltjukban és a keddi és pénteki napokon pedig a piaci sátorban árulta a termékeket. A háztartási munkákat a háziasszony a cselédlány és néha a leánygyermek segítségével végezte - mivel csak egy leánygyermek volt a családban, a többi mind fiú volt. Egy cselédlány szolgált a háznál. A cselédek parasztlányok voltak, akiket a cselédelhelyező segítségével szerződtettek. Ebben az időszakban egy Irmuska nevű félegyházi, majd egy Bársony Erzsébet nevű tiszaújvárosi parasztlány került hozzájuk. A sütés-főzést, a mosást-vasalást és a takarítást is rendszerint a háziasszony és a cselédlány ketten együtt végezték. Takarítás mindennap volt, a heti takarítás szombaton volt, s minden jeles ünnep előtt volt meszeléssel egybekötött nagytakarítás is. A vízhordás a fiúgyerekek, az inas és a segéd feladata volt. Hajnalban mentek a közeli kútra egy négykerekű kis kocsival, több edénnyel. Sok vizet kellett hozni a pékségben végzett munkákhoz és családi szükségletre is. Csak a pékséghez napi 100 liter víz volt szükséges. A befőzéseket azonban nemcsak a háziasszony és a cseléd végezte, hanem a barátnők és a jobb kuncsaftok is segítettek. A legnagyobb munka a szilvalekvár főzése volt, mely 30-^40 kg szilvából készült, de baracklekvárt is tettek el télre. Mindenféle gyümölcsbefőtt, savanyúság is készült a háznál. A télire eltett paradicsomleves üvegeket a pékség kemencéjében dunsztolták ki. De a pékség kuncsaftjai is gyakran vitték oda paradicsomfőzés után a dunsztolni való üvegeket. Ezért nem számítottak fel díjat, szívességből végezték a dunsztolást a kuncsaftoknak. Savanyú káposztát nem készítettek házilag, mert azt egy városszerte Tóth néni néven tisztelt asszonytól vásárolták. O készítette a városban a legjobb savanyított káposztát, de a titkát nem árulta el senkinek, hiába érdeklődtek róla az asszonyok.