Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

280 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta feladata volt. A favágás a fiúgyerekek dolga volt, a szenet a fiúk és a lányok közösen hordták. Klasz Mária a Constantinumban tanult, ahol háztartástant is tanítottak a leányoknak: volt sütés-főzés, varrás - a varrásról külön bizonyítványt kaptak: ott kellett foltozni, stoppolni, kötényt varrni. Volt egy külön iskola az apácáknak, ott varrás, hímzés, horgolás, kötés is volt. Varrógépen is kellett tudni javításokat, kötényt, függönyt, asztalterítőt varrni. Az iskolában főzőtanfolyamot is tartottak: egy-egy hétre voltak beosztva a lányok a konyhára, ahol mindenféle étel készült. Egy nővér pedig csak a méhészetet tanította. A háztartásban a következő napi, heti és szezonális munkák folytak: A heti piacnapokon, kedden és pénteken garabókkal mentek a piacra. A háziasszony a cselédlánnyal ment vásárolni. Ott volt sátra a hentesnek: megvették a sertéshúst, ritkábban a marhahúst, a baromfit megpucolva árulták, s volt ott friss disznósajt, hurka és kolbász is. Az évi egyszeri disznóvágás, egy kétmázsás sertés nem volt elegendő a család éves szükséglete számára. Halat nem vásároltak, mert a családban azt senki nem szerette. Voltak halárusok is a piacon, tiszamelléki, csongrádi halászok, akik harcsát, pontyot árultak, élő halat kínáltak, vesszőkosárban árulták őket, abban ugráltak a halak - emlékezik Orfalvy Aladárné. De volt külön tejpiac is. A tejet, vajat, a túrót, a tejfölt, a tejszínt, a sajtot és a tojást ugyan a tanyáról is megkapták, de nem az egész évre valót - ezért ott is gyakran vásároltak. A háziasszony vezetésével a szakácsnő és egy bejárónő, valamint a lánygyermekek készítették el a mindennapi ebédet. Ebédre mindig főtt étel volt, vacsorát azonban nem főztek. A reggelit az édesanya készítette el a családnak, mielőtt elmentek a boltba dolgozni. A kenyérsütésre hetente egyszer került sor. A kenyértésztát az édesanya készítette el, majd a pékhez vitték el bérsütésre, ez az egyik leány feladata volt. A kenyértésztát pénteken este kezdték el készíteni, majd szombat hajnalban a kenyértésztát zsomborba, azaz szakajtóba tették, s úgy vitték el az utca végén lévő pékhez. A kenyérsütéshez kevert lisztet használtak: fele búza-, fele rozsliszt volt, mert nagyon szerették a rozskenyeret. A pék lángost is sütött hozzá. A házi gyümölcs- és zöldségtartósítás tavasztól őszig zajlott a háztartásban. A szezonális gyümölcsökből befőttek, lekvárok, szörpök készültek. Minden évben készült 20 üveg meggybefőtt (fejtett és magos), 20 üveg cseresznyebefőtt, 10-15 üveg körtebefőtt, valamint 20 üveg vegyes alma-szilva befőtt, s néhány üveg egres, ribizli. A szilva- és baracklekvár főzése az esztendő egyik legfontosabb befőzési munkája volt, de eperből, málnából is készült lekvár néhány üveggel. Meggyszörp, málnaszörp, ribizliszörp is gyakran készült. A paradicsomlé befőzése sem maradhatott el a nyár folyamán. Egy nagy uborkásüvegben szezonálisan minden egyes gyümölcsből tettek egy-egy sort rétegezve, majd cukrot adtak hozzá, és alkohollal öntötték fel. Ezt a vasárnapi húsok mellé tálalták fel. Az édes reszelt almát üvegekbe tették el, szalicillal, hólyagpapírral fedve. Fakanállal szorosan kellett belenyomkodni az üvegbe, hogy ne maradjon levegős. 8-10 birsalmasajt is készült minden