Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultiirája 277 Étkezés a vendéglőkben A XVIII. század közepén a bor-, pálinka- és sörmérés, a kocsma- és szállodatartás a kisebb királyi haszonvételek közé tartozott. Félegyházán ekkoriban alakult ki a vállalkozóknak vendéglátóiparral és kereskedelemmel foglalkozó vállalkozók csoportja. Az első idegenből betelepült vállalkozók a „görögök" voltak: a Balkánról betelepült örmény, görög, bolgár, albán vagy szerb kereskedők. Őket követték az osztrák-bajor származású bérlők - Liebenberger András és Mittenczvay Fridiik -, akik 1771-1774 között a város öt kocsmáját - a Nagyvendégfogadót, a Kiskocsmát, a ferencszállási, a csólyosi és a pákai kocsmát - árendálták. Ring Mihály pedig 1776-1 77 9 közölt bérelte a város 2 belső és 3 külső kocsmáját, majd az ezt követő években a Nagyvendégfogadót, melyet szinte kivétel nélkül az idegenből beköltözött, német származású, de részben már elmagyarosodott bérlők üzemeltették. Az első önállóan kocsmát bérlő helyi birtokos Bánhidi Ferenc volt, a város egyik legvagyonosabb családjának redemptus-nemes tagja.

1'

5 1872-ben a város a következő „kocsmáltatási jogok"-at adtak ki: a Duttyánnak, azaz a Nagyvendégfogadónak, a Hattyúnak, a négy országos vásárban italmérési joggal összekötött vásári kocsmának, valamint 26 „tized kocsmajog"-ot a tizedekre osztott város területén (az első tizedben 7-et, a másodikban 6-ot, a harmadikban 7-et, a negyedikben 6-ot.

1'"' A XIX-XX. század fordulóján a főgimnázium épülete mellett volt az Európa Szálló, melynek a földszintjén a Kneffel Kávéház volt. Az étterem vezetője, a félegyházi Kneffel Béla londoni, párizsi, bécsi tanulmányútjain szerzett tapasztalatai is felhasználta munkájában. A Korona Szálló „régi kedvelt helye az ide jövő idegeneknek", s itt zajlottak a farsangi mulatságok és nagyobb bankettek. Ennek a helyén állott „Kiskunfélegyházának messze vidéken híres régi vendéglője, az öreg Dutttyán", melyről „dicsekvés nélkül elmondható, hogy ezen Bécstől Erdélyig vonuló főútvonalon Pesttől Szegedig hasonló szép vendéglő nincs és köztapasztalat szerint nem is szükséges". A piactér déli részén állt a „Hattyú", mely az 1880-as évek közepéig vendéglő volt, s itt volt az a „Hattyúhoz" címzett kocsma is, melyet Petrovics István bérelt ki 1822-ben Wagner József és Göizvein János társaságában.

19

7 A XX. század első felében a polgárság körében a városközpontban álló Schwarz-féle kifőzde és a Korona Szálló étterme voltak a legnépszerűbbek. Elsősorban egyedülálló vagy tehetős tisztviselők, kereskedők és iparosok, illetve átutazó vendégek étkeztek vendéglőkben. A városi polgárok többsége azonban nem járt étterembe. A cukrászdákat azonban gyakrabban látogatták. A XX. század közepétől ebben a tekintetben is nagymértékben átalakultak a szokások. A hétköznapi közétkeztetésben szinte mindenki részt vett: az óvodai19

5 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 1998. 239-260. 19

6 Kiskunfélegyházi Levéltár: Képviselőgyülési jegyzőkönyv 1872. augusztus 4. (fondszám: V. 171.a) 19

7 SZALAY Gyula 1910. 394-396.